Zardán, a zsarnok - MEK

te is maradj velem – mutatott másik kettőre – ti elegen lesztek a védelmemre, mindenki más
takarodjon vissza! Ocsmány, undok népség vagytok, nem bírtátok beérni a lovamat sem,
miattatok vesztettem el a kisujjamat! Eredjetek vissza, és meséljétek el jóapámnak ezt a
roppant hőstettet, hogy miként védtétek meg egyetlen lánya épségét! Remélem megkapjátok a
jutalmatokat tőle, a fővesztést! – azzal megsarkantyúzta a lovát, és előreugratott. Mögötte
felhangzott a kérlelés, könyörgés, magyarázkodás, de Dormilla süketnek tettette magát, inkább
igyekezett azt ismételgetni magában, mintha csak megtanulandó anyag lenne, hogy az ő neve
Nevető Tűz! Mert legjobb lesz, ha olyan hamar elfelejti a Dormilla nevet, amilyen hamar csak
lehet! És úgy kell az igazi Nevető Tűzre gondolnia, hogy az nem Nevető Tűz, hanem egy
csaló! Még ha gondolkodik magáról, akkor is úgy kell tegye ezt, hogy magát Nevető Tűznek
nevezi meg, mert nehogy véletlenül is elárulja magát egy akaratlan szóval, vagy álmában
beszélve... bár ez utóbbi szerencsére nem szokása!
A három kiválasztott vadász nagyon örült, mert úgy vélték rájuk kevésbé haragszik a
királylány! Kifejezetten boldogok voltak, amiért nem kell ott lenniük, amikor a többiek
beszámolnak Bícs királynak Nevető Tűz sebesüléséről!
Azt sem bánták, hogy Nevető Tűz elszedte az ő pénzüket is. Nem mintha nem lettek volna
kételyeik arról, visszakapják-e ezt a pénzt valaha, de ez a legkisebb baj. Mert bizony valóban
megtörténhet még az is, hogy a fejüket veszik, amiért nem vigyáztak Nevető Tűz életére!
Rabszolgapiac nem minden városban volt. Piac mindegyikben, de külön rabszolgapiac – az
már inkább csak a nagyobbakban! Messze környéken épp hogy egyedül Habedában volt csak
külön rabszolgapiac, s erre büszke is volt minden szabad habedai polgár, mint városuk különlegességére,
nevezetességére, kultúrájuk fejlettségének ékes bizonyítékát látván e jelentős
alkotásban.
Valójában a rabszolgapiac létéhez nem sok köze volt a habedaiak esetleges kiválóságának,
sokkalta inkább annak, hogy a város egyrészt a folyó partján feküdt, ami megkönnyítette a
kereskedelmet, másrészt a város különben is nagy volt, ráadásul több más városból is csak úgy
lehetett eljutni részint a folyóhoz, részint a Völgy gazdag középső részéhez, ha
keresztülmentek Habedán. Ez megnövelte a forgalmat, s a várost fontos elosztóhellyé tette.
Mindemellé Habedának gazdag ezüstbányái voltak, s nem messze a hegyekben kőszenet
bányásztak; ezt a boszorkányos anyagot, az „éghető követ” alig néhány évtizede fedezték fel a
kovácsok, hogy milyen jó a vasolvasztáshoz, s azóta még sokkal több rabszolga kellett ennek
bányászatához is. Habedában tehát pezsgett az élet, persze hogy kellett sok rabszolga!
Olyannyira kellett, hogy míg más, szegény városokban a lakosságnak talán ha egyharmada
lehetett rabszolga, a falvakban meg talán egytizede sem, addig Habeda ebben is hasonlatos
volt a folyóparti nagyvárosokhoz, például Gigliorához. Gigliorában a lakosságnak többsége, jó
háromnegyede volt rabszolga, ezt ugyan nem érte el Habeda, de annyira már volt eléggé
fejlett, hogy ugyanannyi legyen benne a rabszolga, mint a szabad ember!
Ez persze nem azt jelentette, hogy minden szabad polgárnak volt egy rabszolgája. Sőt, a
polgárok többségének nem volt. De a nagyuraknak bizony akár száz vagy még több
rabszolgája is lehetett!
A rabszolgapiac most is dugig volt emberáruval. Érdeklődő is akadt bőven. Olyan is, aki
vásárolni akart, olyan is, akit csak a kíváncsiság hozott ide, s voltak persze koldusok is, akik
alamizsnát reméltek. Kurvák is illegették magukat a jó üzlet reményében...
174