Zardán, a zsarnok - MEK

– Hát akkor annál inkább bátor vagy! Ezt én mondom neked, Habeda királynője, aki mielőtt
visszataláltam volna felséges apámhoz, azelőtt diászilisz maetiszpa voltam! Ha én mondom,
hogy bátor vagy, az úgy is van!
– Te... te... te diászilisz maetiszpa vagy?! – tágult legalább akkorára Derszen szeme, mint egy
söröskupa alja. Eddig is tisztelte a királynőt, de ezek után...!
– Nem illik, hogy kételkedj a szavamban, de itt az írásom róla! – és Dormilla Derszen ölébe
dobta az aranylapocskát. Ami persze, hogy nála volt, előre készült erre!
Derszen természetesen nem tudott olvasni, de így is tisztelettel forgatta a kezében a lapkát, és
minden szavát elhitte Dormillának. Különben is, olyan jólesett hinni neki! Hiszen akkor ő
bátor!
És rögvest kellemetesebb érzésekkel gondolt Nevető Tűzre, hiszen a királynő Nevető Tűznek
hála tudta meg az ő hőstettét!
– Figyelj, Derszen! – ült le az ágya mellé Dormilla. – Szeretném, ha hinnél nekem!
– Persze, hogy hiszek neked, persze, persze, bármit elhiszek, amit te mondasz, hiszen te olyan
bölcs és jóságos királynő vagy! És még diászilisz maetiszpa is! Ó, ó, ó!
– Igen, Derszen! Az én számból maguk az istenek szólnak, és azért is lehettem ilyen jó
királynő!
– Igen, igen! – bólogatott komolyan Derszen.
– Akkor most szeretném, ha meghallgatnád a feleséged igaz történetét, mert ő azt most
elmondja neked, és én, aki mindent tudok, itt maradok közben, hogy figyeljem, nem hazudike!
De nem hiszem, hogy hazudna!
S ekkor Nevető Tűz elmondta ezúttal Derszennek mindazt, amit korábban a szaunában Bícs
királynak és Kappínak mondott el.
S amikor befejezte, Dormilla így szólt:
– Hát így lettem én királynő, Derszen! Ez az én igaz történetem is, legalábbis egy része. Végül
is az egészhez semmi közöd, de annyit megjegyezhetsz az én sorsomból, hogy én bár
diászilisz maetiszpa vagyok, de szegény lányként születtem, a kisujjamat az apám verte szét,
és nem lettem volna Habeda jóságos és bölcs királynője, ha Nevető Tűz akkor nem ilyen
csalfa és álnok! Ha nem olyan Szerelmes Túzok, ha nem fut Gangellár után, mint egy ócska
kurva a gazdag kereskedő farka után! Nevető Tűz rossztetteket ugyan elkövetett, de annál
több jót is tett, ha nem is önmaga akaratából, mert hiszen szerinted is én jó és bölcs királynő
vagyok! Csakis azért lehetett Habedának ilyen királynője, mert Nevető Tűz olyan volt,
amilyen! Ezt ne feledd el! Szerintem Nevető Tűz Habedának semmit nem is igen ártott, annál
többet önmagának! Gangellár magától is megtámadta volna Habedát, ha nincs vele Nevető
Tűz, de akkor el is foglalta volna, mert nem lettem volna én, aki megvédem a várost! Érted,
Derszen?!
– Igen! – zokogta a választ a fiú. Csak sírt, sírt, és végül ezt bömbölte:
– Ó hogy mennyit szenvedtél, drágám! Azok a rohadékok! Hát téged is... téged is...
– Igen, engem is megerőszakoltak – szólt halkan Nevető Tűz, kitalálva, mi jár Derszen
fejében.
– Derszen, jegyezd meg, hogy Nevető Tűz nem volt sohasem gonosz, csak előbb egy elkényeztetett,
hülye királylány, de a királylányok többnyire mind ilyenek, ilyen elkényez-
443