Zardán, a zsarnok - MEK

a kötelesség előbbrevaló a szerelemnél! – azzal megdörgölte könnyes szemét, felemelte a
kardot, és Zardán felé sújtott vele.
Zardán könnyedén félrelépett előle. Nevető Tűz se gyors nem volt, se pontos. Egy tízéves
kanászfiú a bottal jobban vívott volna, mint a királynő. Félrelépett, elgáncsolta, közben a
csuklóját is elkapta, kicsavarta belőle a kardot, s messzire hajította. Aztán, mielőtt Nevető Tűz
feltápászkodhatott volna a hóból, nemes egyszerűséggel hátára penderítette, mint egy zsákot, s
már vitte is a táborába. Nevető Tűz hiába csépelte a hátát, Zardán csak kacagott.
– Ejnye, hát hagyd már! Mire ez a nagy heveskedés és hősiesség!
Habeda városfaláról jól látták az őrök, hogy Zardán viszi a királynőjüket.
– Mentsük meg a királynőt! – kiáltotta egy fiatal legény.
– Csiba te! – pödörte meg a bajuszát az őrség kapitánya.
– De hát elrabolta a királynőt Zardán!
– Na és?
– Mi az, hogy „na és”?! Ott viszi!
– Látom, nem vagyok vak!
– De hát elviszi, a sátrába viszi...
– Hadd vigye!
– Ágyába dugja...
– Jól teszi. Én is megtenném a helyében!
– De hát nekünk kötelességünk, hogy megvédjük a királynőt!
– Kushadj már, te bolond! A te kötelességed az, hogy azt tedd, amit a királynő parancsolt! Hát
mondd, kaptál te parancsot rá, hogy beleavatkozz ebbe a párbajba?!
– Nem, de hát ez már nem párbaj, már vége mindennek, fogoly a királynő!
– Édes öcsém, egyvalamiről ne feledkezz meg: Nevető Tűznek nem olyan a lába köze, mint a
tied! Puncija van neki ott, ahol neked fütyi lóg! Vagyis itt nem férfi párbajozott férfival,
hanem férfi a nővel! Ez meg tudod mit jelent?
– Mit?!
– Azt, hogy a párbaj még nem ért véget! Sőt, még csak most kezdődik igazán!
– Hogyhogy?!
– Úgy, hogy Zardán természetesen győzött most, a kard ellen, győzött a férfiak fegyvereivel,
ez igaz – meg is lepődtem volna mértéktelenül, ha nem ez lesz a dolog vége! – csakhogy most
következnek a nők fegyverei! És ugyancsak kétlem, hogy abban valaki legyőzhetné a mi
királynőnket! Szerintem Nevető Tűz eleve el is tervezte ezt az egészet jóelőre, még a mostani
vereségét is! Vagyis te csak ülj szépen vissza a helyedre, mert még mindent elrontanál a
heveskedéseddel! Na, eridj onnan a kaputól, mert esküszöm, hogy kupán váglak!
A legény elgondolkodva engedelmeskedett.
386