Zardán, a zsarnok - MEK

– Elszaladtam, mert megijedtem! Ekkora varázslóval semmit nem kezdhetek! Légy vele
óvatos, fiam!
Zardán tehát nem tudta, mit gondoljon. Ő maga sosem látta Fulliót varázsolni, de anyját sem
ismerte hazugnak. Fullió maga pedig mindig azt mondta, hogy az olyasmi, hogy vallás,
istenek, varázslatok, az mind csak hazugság, vagy ügyes bűvésztrükk.
– Jó, ha tudod ezt, mert amint hiszel ilyesmiben, rögvest a hatalmukba kerítenek a papok!
Márpedig egy király önmaga kell uralkodjék! – mondta neki Fullió jóindulatúan.
Gyakran izgatta Zardán gyermeki képzeletét a kérdés, most végül is varázsló-e Fullió vagy
sem, s hogy miért nem büntette meg édesanyját a merényletért, ha varázsló. De nem merte
megkérdezni erről a tanárát. Még nem. Akkor még nem.
Aznap tehát Fullió azt magyarázta neki, hogy a nagy ős-tó peremét valószínűleg egy földrengés
szakította át akkor régen. Nem kellettek ahhoz istenek. A völgylakók ősei pedig véletlenül
is idetalálhattak, nem kellett ehhez sem a Napisten vezénylete, s különösen könnyen
eljuthattak ide az ősök, ha régi lakhelyükről esetleg menekülni kellett valamiért.
– S az sem valószínű, hogy csak egyetlen emberpár jött ide! – mondta Fullió. – Ha úgy lett
volna, mind hasonlítanánk egymásra, de lámcsak, élnek köztünk szőkék, barnák, fekete hajúak
is, zöld és kék szeműek is, tehát úgy kellett essék, hogy nyilván egy egész csoport ember
költözött ide a völgybe, lehet, hogy kevesen voltak, de biztos, hogy kettőnél többen!
– Azért csodálatos lehetett az a tó! – tűnődött Zardán. – Nehéz elhinni, hogy ez az egész
hatalmas terület valaha víz alatt volt! Hiszen az Istenek Völgye meglehet jó háromezer kilométer
2 hosszú, és kétezer kilométer széles! Micsoda rettentő tó lehetett ez!
– Pedig ez biztos, amit az is igazol, hogy még magasan fenn, majdnem a hóhatárnál is lehet
találni olyan sziklákat, amelyek a tó ősi iszapjából keményedtek össze, s tavi állatok maradványait
zárják magukba! – mosolygott Fullió, a távolba merengve. És Zardán hirtelen kínosan
kezdte érezni magát. Lehet, hogy Fullió nem valami régi kövület-lelet megtalálására emlékezik,
hanem netán arra az időszakra, amikor ő a saját szemével láthatta az ős-tavat?!
Ha varázsló, akkor bizony nem is olyan lehetetlen ez! És az is biztos, hogy Fullió nem itt
született, Dzampóban. Máshonnan vándorolt ide, úgy mondják, de hogy honnan, azt senki
nem tudja róla.
– Hol születtél, Fullió? – kérdezte tőle hirtelen.
– Nagyon messze. Nagyon, nagyon messze! – válaszolta Fullió.
– Melyik városban?
– Nem városban. Egy erdő közepén.
– Aha! – válaszolta csalódottan Zardán. Ettől nem lett okosabb, nem lehet tudni, hogy...
Ám hirtelen ezt kérdezte:
– És hány éves vagy?
– Sok. Nem tudom mennyi. Mire rájöttem, hogy illene számolnom az éveimet, elfelejtettem,
hogy mennyi telt el addig! – vigyorgott rá Fullió, és Zardánnak most az a kényelmetlen érzése
2
Regényünkben minden mértékegységet kivétel nélkül a mi korunk megszokott mértékegységeire
számítottunk át és aszerint közlünk, a könnyű érthetőség kedvéért.
6