Zardán, a zsarnok - MEK

De Cserjan állta a sarat. Csakúgy, mint Gigliora büszkesége, Kálegu. Végül a második forduló
végeztével már csak negyvenen maradtak a versenyzők, de ez még mindig sok volt, mert a
holnapi döntőre nem maradhat csak tíz! Ezért következett a harmadik forduló, de most már
csak öt kilókkal nehezítették a súlyzókat.
És Cserjan még most is bírta, bár már egyre nehezebben! De sorra kinyomta a súlyzót, sőt,
úgy látszott, hogy ha fárad is, de alig jobban sőt talán nem is jobban, mint Kálegu! Mindenesetre
a harmadik forduló végén már csak tizenöten maradtak versenyben, ezekből kellett
kiválasztani a legjobb tizet a következő fordulóval, és közülük Kálegu és Cserjan látszott a
legkipihentebbnek, legkevésbé fáradtnak. A dzampóiakon egetverő lelkesedés uralkodott el.
Egyre jobban bíztak benne, hogy Cserjan legalábbis a második helyezést megszerzi holnap,
sőt, titokban azt remélték, hogy talán az elsőt is. Hiszen olyan kevésen múlna!
S következett a negyedik forduló! A bajnokok odaléptek a súlyzóikhoz, s az adott jelre, ami
egy sípszó volt, fel kellett emelniük azt. Cserjan le is hajolt, meg is ragadta a súlyzót, fel is
emelte a melle magasságáig... majd csaknem leejtette, de iszonyatos erőfeszítéssel mégis felhúzta,
és kinyomta! Aztán amikor ledobhatta, izgatottan nézett feléjük, főleg Zardánra, és a
súlyzóra mutogatott. Nem értették, hogy mi a baja, és oda sem mehettek, ez verseny közben
tilos volt.
Újabb nehezékeket pakoltak a súlyzókra, s amikor az ő súlyzójára tették, Cserjan izgatottan
magyarázott valamit a súlynövelést végző férfinak, de az csak a fejét rázta.
– Valami baj van! – mondta izgatottan Íziláj.
Ezt Zardán is tudta, de tudta azt is, hogy mit sem tehet.
Cserjan közben a tenyerét dörzsölgette a ruhájába, majd amikor kellett, ezt a súlyt is kinyomta
a feje fölé.
S most már csak tizenegyen voltak versenyben! Következett az újabb lökés. Cserjan megfogta
a súlyt, ki is nyomta a feje fölé – de csak majdnem! Az utolsó pillanatban az kicsúszott a
kezéből, és lehuppant a földre!
Ez nagy kár volt! Ez azt jelentette, hogy Cserjan nem került be a holnapi döntőbe! Különben
nemcsak ő: két másik bajnok is elejtette a súlyokat, de ők mégis bekerültek, mert a szabályok
szerint mindig a tíz legjobb mérkőzik egymással a döntőben, s ez a két fő kicsit tovább tartotta
meg a súlyt, mint Cserjan.
– Mi történt? – kérdezte Íziláj, amint Cserjan visszatért közéjük. De kérdeznie sem kellett,
mert Cserjan rögvest Zardánra támadt.
– Azt mondtad, hogy megvédesz a csalások ellen, s erre tessék, bekenték valami csúszós
szarral a rudat! Már először is majdnem kicsúszott a kezemből, de aztán utoljára már végképp
nem bírtam megtartani, hiszen ha egy súly csúszik, akkor sokkalta nehezebbnek tűnik, mint
amilyen egyébként! És hiába mondtam a szervezőknek, azok csak azt mondták, hogy biztos a
tenyerem izzad! Mert nem lehetett látni a zsírt, ami rajta volt! És nem segítettél Zardán, pedig
még integettem is! Holott ez így már nem tisztességes verseny, ez csalás, akkor meg már
igazán bevethetted volna a hatalmadat, ha ugyan van neked olyan!
– Én azt mondtam, a varázslatok ellen védelek meg téged és mindenkit! Ez pedig nem
varázslat! – mondta gyorsan Zardán.
– De akkor is csalás! Ha ők csalhatnak, akkor mi miért nem varázsolhatunk?! Ha isten vagy,
tégy valamit!
94