Zardán, a zsarnok - MEK

mindegy. Tőlem le is veheted éjszakára, de akkor reggel fel kell venned. Lényeg az, hogy én
holnap reggel vadászni megyek! Persze nem veled. Te a vadasparkban leszel addigra, egy
bizonyos helyen, odavezetnek majd az embereim! Ott fogsz várakozni egy bokor mögött,
érted?! Én majd arra lovagolok. Ugyanilyen ruha lesz rajtam, mint most terajtad, hajszálpontosan
ugyanilyen! És majd úgy teszek, mint aki lerepült a lóról. Kiválóan lovagolok, nem
lesz nehéz így tennem! Egyenesen beesek majd a bokrok közé. A bőröm miatt ne aggódj
szépségem, lehet, hogy kapok néhány horzsolást, de majd ügyelünk rá, hogy ne tüskebokor
legyen, hehehe! És abban a pillanatban, hogy én beestem oda, te felpattansz, kiáltasz, hogy
„Nincs semmi baj!”, máris ráugrasz a lóra, és lovagolsz tovább! Érted már?! – és mutatóujjával
a lány felé bökött.
Dormilla hevesen bólogatott.
– Igen, igen, értem felséges úrnőm! Csak...
– Nem engedte meg az úrnő, hogy megkérdezd! – kapott egy újabb rúgást.
– Hagyd csak, ne tedd tönkre, szükségünk lesz rá! – intett kegyesen Nevető Tűz, majd így
szólt:
– És úgyis el kell mondanom neki néhány dolgot, másképp nem sikerülhet ez az egész! –
azzal felállt, a térdeplő Dormilla elé lépett, s lovaglóostorának nyelét a lány álla alá téve,
felemelte annak fejét, hogy Dormilla kénytelen legyen az arcába nézni.
– Ha elárulsz, véged! Megöllek! Kínhalállal! Ezt a legfontosabb megjegyezned!
Azzal ellépett Dormilla mellől, és sétálni kezdett a szobában, kezét hátratéve, és az ostor
nyelét fogva.
– Bár – folytatta –, ha apám előtt lelepleződöl, ő is megölet téged, s így lehet, hogy megkímél
engem egy kis munkától! – és felkacagott. – Tehát: lényeg az, hogy időt kell nyerned nekem!
Úgy kell tenned, mintha te én volnál, világos?! És kegyes leszek, még azt is megmondom,
hogy miért! A szomszéd városban, Gyázsában ifjú király került hatalomra, a neve Gangellár!
És én szerelmes vagyok belé, ő is belém, de apám, ez az átkozott, csökönyös vénember nem
akarja, hogy egymáséi lehessünk! Persze elszökhetnék csak úgy simán is, de akkor valószínűleg
utolérnének az üldözői! Legalább egy nap előnyt kell szereznem, mert ha Gyázsá a
szomszédos város is, de nincs a közelben! S erre kellesz nekem te! Úgy igyekezz, hogy a saját
bőrödet is véded! Ha ellenkezel, én öllek meg vagy az embereim – mutatott körbe –, ha a
csere után lepleződöl le, akkor apám emberei!
– Nem ellenkezem, úrnőm! – válaszolta gyorsan Dormilla, mert úgy vélte, Nevető Tűz választ
vár tőle. S most nem is kapott rúgást. A behódolást mindenütt szívesen fogadják! Nevető Tűz
elégedetten bólintott.
– Helyesen beszélsz, ez tetszik nekem! Bár – én azt hiszem túl hülye vagy hozzá, hogy le ne
lepleződjél! Műveletlen vagy, igazi bugris, egy rabszolga! Nem ismered az előkelő modort, a
művelt körök szokásait... de hát ez már nem érdekel! Ha hülye vagy, dögölj meg, kit érdekel?!
Egy napig talán kitartasz, s az nekem elég! Utána akár fel is fordulhatsz! – majd e szavak
végeztével az ajtó felé lépett.
Ám mielőtt kilépett volna rajta, töprengve torpant meg, állát a tenyerébe téve. S mint aki
gondol egyet hirtelen, visszafordult.
– Na, tudod mit, nem vagyok én rossz ember! Végül is, ha van egy kis eszed, még sikerülhet
is elhitetned mindenkivel, hogy te vagy a királylány! Kivéve apámat! Az a vén fasz már az
utolsókat rúgja ugyan, de kihúzhatja még akár néhány hónapig is, és nem lehet, hogy azalatt
167