Zardán, a zsarnok - MEK

Ezután pedig olyasmi történt, amire egyetlen tofti sem számított: Zardán felszabadította a
Toftban található összes rabszolgát!
Azok persze azt sem tudták, hogyan fejezzék ki az örömüket. Ez a nap, mely a toftiaknak
jókora tragédia volt, nekik életük legboldogabb napjává vált. Rögvest hajlandóak voltak
elismerni, hogy Zardán valóban isten, sőt a legfőbb isten. Vagy ahogy egy fiatal rabszolga
mondta:
– Azt nem tudom, hogy Zardán a legfőbb isten-e. De hogy énnekem ő a legkedvesebb minden
istenek közül, az teljesen biztos!
Negolár igazán hamar érkezett, lova csaknem halálra lett hajszolva, mire bezúdult Toft
kapuján. S itt nem minden fanyalgás nélkül vette tudomásul, hogy Zardán ugyan neki adja a
várost, de ennek súlyos feltételei vannak: először is Zardán igényt tart a kincstár tartalmának
háromnegyedére, valamint a palota arany- és ezüstdíszeinek csaknem teljességére!
– És nekem mi marad?! – tiltakozott Negolár.
– A város, kisöcsém!
– Na, de hát a királyi méltóságom...
– Szarok rá! – jelentette ki nemes egyszerűséggel Zardán.
– Hogyhogy?!
– Úgy, hogy ajándék városnak ne nézd a kincstárát! Ha csak ennyi telik a háládból, mindjárt
adom inkább a várost Vuldegárnak! Vagy akármelyik katonámnak, mert közülük a leggyávább
is többet tett a városodért, mint te magad! Bármelyik inkább megérdemelné, mint te! És
biztos is, hogy ők kapják meg, ha még egy szót szólsz! Egyedül azért adom neked, mert
megígértem, s mert azt akarom, hogy elkotródj a közelemből örökre, de Dzampóból is!
– Félreértesz, én igazán hálás vagyok...
– Nem hiszem. De szerencsére tetűszarnyi jelentősége sincs, hogy hálás vagy-e! Ugyanis nem
hálát várok el tőled, hanem engedelmességet! – és Zardán előhúzott egy írást a zsebéből. –
Nesze!
– De Zardán, tudod, hogy én nem tudok olvasni...
– Ó igen, elfelejtettem, hogy ostobább vagy, mint nem egy cselédlányom, mert Íziláj már azok
többségét is megtanította olvasni! De sebaj, csak akad majd olvasni tudó valaki Toftban,
hirdesd ki, hogy jöjjenek hozzád a betűk ismerői írnoknak és kincstárnoknak, mert te, a
királyuk hülyébb vagy náluk! Tehát, ide le van írva, hogy ki után mennyi adót követelek!
Tehát köteles leszel nagyon hamar népszámlálást tartani, azt megismételni évente, s aszerint,
hogy hány felnőtt és gyerek, nő vagy férfi, ilyen vagy olyan foglalkozású él a városodban,
azután kell adóznod nekem, hogy mondjuk egy kovács után az adó évi tíz fot, egy kurva után
egy fot, egy írnok után húsz fot... és így tovább, most csak példákat mondtam, nem pontos
számokat, de ide minden le van írva! Addig lehetsz király, amíg ezt az adót rendesen fizeted
nekem, s nem kaplak csaláson! Ennél több adót is szedethetsz, hogy magadnak is jusson, de
nekem ezt megfizesd Negolár, másképp megjelenek a katonáimmal, és megüzenem a
városlakóknak, hogy semmi bajuk nem lesz, de csak akkor, ha téged kiadnak nekem! És
biztos, hogy megteszik boldogan, mert megismerték már a fegyvereim erejét! És ha akkor a
kezembe kerülsz Negolár, esküszöm gyermekkori meghitt testvéri barátságunkra, hogy
kitaposom a beledet! Mert lehetsz király, de csak addig, amíg úgy táncolsz, ahogy én fütyülök
neked!
288