Zardán, a zsarnok - MEK

Dormilla megnyugtatta, hogy így lesz.
És átmenetileg megengedte, hogy Derszen és Nevető Tűz a palota számos szobájának
egyikében, természetesen egy szerényebben lakjanak, méghozzá Pelyhecske társaságában.
– De... de mi lesz a tyúkokkal?! – kérdezte riadtan Nevető Tűz. – Amikor elmentünk
Derszenért, adtam nekik enni bőven, de az nem lesz elég nekik örökké!
– Már intézkedtem, hogy az egész tanya adassék valami szegény embernek, akinek még
ennyije sincs! – legyintett Dormilla.
– De akkor mi lesz velünk?! – kérdezte még riadtabban Nevető Tűz.
– Majd elmondom! – szólt Dormilla. – De legelőször is menjünk be Derszenhez, mert rendbe
kell hozni ezt a ti kettőtök dolgát!
– Hát még ebben is segítesz?! – kérdezte Nevető Tűz, és hálásan ragadta meg Dormilla kezét,
hogy megcsókolja. De Dormilla elrántotta előle.
– Ezt hagyd abba! Csókolgasd Derszent, rá is férnek a csókok, hogy kiengeszteld! – azzal
bementek Derszen szobájába. A fiú ébren volt már, és komoran nézte a plafont. Persze hogy
ébren volt, Dormilla tudta, mennyi alvást ad a gyógyitala.
Amikor Derszen meglátta kettőjüket, s hozzá mindkettőjüket szép ruhában, mert a büdös
bőrök helyett Dormilla adott a maga ruháiból egyet Nevető Tűznek is, ekkor így szólt a fiú:
– Nem tudom melyiktek a királynő, de a másik menjen ki azonnal! A szüleim gyilkosát nem
akarom látni!
Valójában persze könnyű lett volna rájönni melyikük Dormilla és melyikük Nevető Tűz.
Dormilla „zardánozott”, vagyis egyszínű ruhában járt most is, most éppen valami olyasmiben,
melynek a színe átmenet volt a narancssárga és a halványbarna között. Ellenben nagyon ügyelt
rá, hogy Nevető Tűznek nehogy egyszínű ruhát adjon, igazából egészen csiricsáré, majdnem
bohócos volt már Nevető Tűz ruhája, a szoknyája csíkos, volt rajta vagy nyolcféle csík is,
fölötte a ruhája kockás, fején kendő, pöttyös díszítéssel... ó igen, aki ismerte a királynő
szokásait, sosem keverte volna össze kettőjüket.
De Derszen ezt nem tudta.
– Én vagyok Dormilla, és ő Nevető Tűz – mutatott Nevető Tűzre Dormilla –, de ő az a Nevető
Tűz, aki a Kakukkmadár! Habeda királynője én voltam, amíg vissza nem adtam a hatalmat
Bícs királynak! Én vagyok Zardán felesége, ő pedig a te feleséged!
– Nekem nincs feleségem. Azt hittem egy darabig, hogy van, de rá kellett jönnöm, hogy nincs!
Csak becsaptak... – és Derszen sírni kezdett. – Mert én csak egy tudatlan, ostoba paraszt
vagyok, még gyáva is, mert engem így be lehet csapni...
– Ugyan már! Derszen! Te még mindig szereted Nevető Tüzet, azért is sírsz most! Különben
is: hogy is lehetnél te gyáva! Épp te?! Amikor olyan bátran harcoltál a farkasokkal is?!
– Hát hallottál róla, királynőm?! – emelkedett fel ülőhelyzetbe Derszen, és rögvest abbamaradt
a sírása, ellenben az arca kipirult a büszkeségtől.
– Már hogyne hallottam volna róla, Nevető Tűz elmesélte! Még azt is tudom, hogy tizennyolc
farkast öltetek meg együtt!
– Nem, nem, huszonegyet, mert később még találtunk a környéken három dögöt, amik odáig
menekültek! Igen! Huszonegyet!
442