Zardán, a zsarnok - MEK

egyáltalán nem voltak közelben a habedai hajók. S az igaz, hogy azokat az ár viszi, de őket is
segíti Gyázsá felé a folyó sodrása!
Hanem ekkor történt valami igazán rémületes: a legelső habedai hajó orrában felemelkedett
valami nagy, valami iszonyatos, ami úgy nézett ki, mint egy csomó kihegyezett nagy szálfa, s
a következő pillanatban ezek már repültek is feléjük!
A hajítógépeket természetesen ismerték Gyázsában is, mindenütt a Völgyben. Egy jó hajítógép
nagyon veszélyes fegyver, főleg épp a hajók ellen, no meg várak ellen is, tehát minden
ellen, ami nagy, és nem túl gyorsan mozgó célpont. Egy csak a baj vele: nem igazán pontos!
Ha eltalál valamit, ott mindent összetör, csak az a kérdés, hogy talál-e!
És nem szálfákat szoktak hajítani vele, hanem nagy, iromba szikladarabokat. Az olcsóbb, mint
a fagerenda. Ingyen van!
Persze a pontatlanság miatt nem mondtak le a hajítógépek használatáról. Egyszerűen többet
alkalmaztak belőlük! Valamelyik majd csak talál! Az igaz, hogy egy akkori hajó fedélzetére
nemigen fért el négy-öt ilyen gépnél több, de legalább az ellenség hajóján sem lehetett több!
Az erők tehát kiegyenlítettek voltak!
Úgy látták, a közeledő hajón nemigen lehet két efféle gépnél több. Nem is volt több, csakhogy...
csakhogy az nem sziklákat dobott, hanem kihegyezett fagerendákat! És tulajdonképpen
nem is dobta, hanem szinte kilőtte őket majdnem vízszintesen, mint egy iszonyatos, óriások
kezébe való íj!
S ha mindez nem lett volna elég, egyszerre nem egy, hanem kilenc óriásnyílvesszőt lőtt! Jól
látszott, hogy az iszonyatos katapult borzasztó visszarúgásától egy pillanatra még a folyón
lefelé csorgó habedai hajó is megtorpant.
Amikor Gyázsá harcosai látták, hogy mi közelít feléjük villámgyorsan a levegőben, a
szemüknek sem hittek. Ez nem lehet igaz! Soha még harmadilyen messziről sem próbálkozott
senki hajítógépes támadással, ilyen messzire egyszerűen nem vihet katapult!
Vitt pedig. Épp azért, mert nem követ, hanem gerendát hajított. Egy gerenda, ha mégoly nehéz
is, de sokkal könnyebb, mint egy szikla. A kilenc hegyes szálfa, amit kilőtt Habeda katapultja,
még mindig nem nyomott annyit, mint a megszokott régi katapultokba való legnagyobb
szikla. S persze a hajítógép is erősebb volt, mert Doromboló Cica igazán minden pillanatát
azzal töltötte, hogy ezen gondolkozzék, olyannyira, hogy bár eddigre már a konyhán dolgozó
leánykák is majdnem mind megtanultak olvasni, de Doromboló Cicának ez nem sikerült. Nem
volt rá ideje! De Nevető Tűz ezt kegyesen elnézte, mert látta, hogy Doromboló Cica így is
igencsak hasznára van a városának.
Az újfajta hajítógép sokkal pontosabb is volt, mint a régi, kőhajító. Például, mert a lövedékeit
alacsonyabb röppályán juttatta célba, könnyebben lehetett hát célozni vele. Aztán a fagerendák
súlyát is könnyebb volt szabványosítani, kisebbek voltak a lövedékek közti eltérések. És ami
ennek ellenére hiányzott a pontosságból, pótolta az, hogy egyszerre kilenc lövedéket lő!
Most is az történt, hogy a kilenc szálfából csak három talált, kettő az egyik hajóba, egy a
másikba fúródott. S íme, semmivel sem voltak ezek a lövések kevésbé rombolóak, mint egy
sokkal nehezebb kőlövedék találata! A gerenda ugyan könnyebb, de nem oldalával, hanem a
hegyes végével érkezik, kis területre összpontosul az egész mozgásenergiája! Az történt tehát,
hogy hiába óvta bronzpáncél az ellenséges hajók oldalát és fedélzetét, a roppant fagerendák
úgy átfúrták azokat mintha nem is bronzpáncél csak vaj lenne, recsegve tört ott bronz, fa,
minden, s máris ömlött a víz a hajókba! A megláncolt evezősrabszolgák kétségbeesetten
sikoltoztak.
258