Zardán, a zsarnok - MEK

– Titok. Most még titok.
– Mondd el azonnal, mit láttál! – rázta meg őt Negolár. Mindenáron tudni akarta, mert beléhasított
a rémület. Előző este megkereste az egyik papnőt, és irtózatos összeget ajánlott neki,
ha megígéri, hogy miután Negolár őt választotta, azt jósolja majd, hogy király lesz. A papnő
hagyta magát megvesztegetni. Most viszont Negolár rémülten gondolt arra, hogy az istenek
talán megharagudtak rá a csalásért. S ahogy Zardán szemébe nézett, úgy érezte, Zardán
mindent tud.
– Az istenek megüzenték nekem, hogy holnap reggel fog kezdődni a szertartás! – mondta
Zardán, azzal lefejtette magáról Negolár kezét, s ment tovább.
Negolár meglehetősen kétségbe esett. Még Vuldegárral sem beszélhette meg aggodalmait,
mert akkor el kéne árulnia a vesztegetést!
Zardán ellenben nem titkolta, hogy látomása támadt a folyónál, s ebből megtudta, hogy holnap
fogadja őket a főpap és a diászilisz maetiszpa.
Mindenki nagyon kíváncsi volt, beteljesedik-e, amit mondott! S íme, alkonyattájt maga a főpap
jött hozzájuk, s azt mondta, holnap reggel, amint a Nap felkel, kezdődik a szent szertartás.
A kisistenek hívására mindenki a legszebb ruháját öltötte magára. A teljes kíséret felsorakozott
a szentély előtti tisztáson, Zardán, Negolár és Vuldegár pedig kissé előrébb kellett,
hogy lépjenek.
Zardánnak alaposan feszült a hasa. Íziláj tanácsára nagyon korán kelt fel, még sötét volt akkor,
és jócskán befalatozott mindenféle zsíros ételekből, főleg árpalepényből és szalonnából. Az
volt ennek az oka, ezt is megtudta Ízilájtól, hogy a Szent Italban egyáltalán semmi szent nincs,
a különböző imádságok nélkül is pontosan ugyanúgy hat: rövid időre őrültséget bocsát az
ivójára. De hatása lényegesen gyöngíthető, ha az embernek tele a hasa. Akkor is megérzi
ugyan, hogy mit ivott, de korántsem annyira, és ez a lényeg, mert Zardán muszáj, hogy legalább
kissé észnél legyen, amikor kiválasztja magának a papnőt!
A szentély papjai és papnői előjöttek, különböző szent táncokat lejtettek, szent énekeket
daloltak, nem kevésbé szent imákat mormogtak vagy éppen mondtak hangosan el (az imák
egy része ugyanis titkos volt, nem mindenkinek volt szabad tudni), majd néhány imát a három
királyfinak is el kellett mondani. Ezután a főpap, aki eddig vezette a szertartást, így szólt
Ízilájhoz:
– A szentély falain belül történik meg a szent nász! Azon csak nők vehetnek részt, és azok,
akiknek érdekében mindez történik! Teljesítsd a kötelességedet, diászilisz maetiszpa!
– Jöjjetek utánam és imádkozzatok! – szólt hozzájuk Íziláj (bár a nevét nem tudta Zardánon
kívül senki, mert nem mutatkozott be), azzal megindult előre. Követte őt a három királyfi, s a
papnők közül hat. Mindenki más kívül maradt.
A szentély belseje félhomályos volt, csak néhány fáklya világította meg. Bár a tetejébe négyszögletes
nyílás is volt vágva, azon át csak kevés fény jutott ide be, mert a Nap még nem
emelkedett nagyon magasra, alacsonyabbról jövő sugarait pedig eltakarták a hegyek.
Most a hat papnő előre lépett, megálltak egymás mellett, a királyfikkal szemben, Íziláj pedig
oldalra mutatott, ahol a sziklába vájt kis párkányféleségen három kehely állt.
– Vegyétek a szent italt, és fogadjátok cseppjeit magatokba!
37