Zardán, a zsarnok - MEK

– Az enyémben?! Zardán, én is szeretlek téged, de mindjárt szétpukkadok a dühtől! Hát
mindent én találjak ki?! A kincs megszerzését is, és most ezt is?! Neked meg csak akkor
pattan ki jó ötlet a fejedből, amikor egy ringyót kell megmentened?!
– Nono! Édesem, ne beszélj így! Tudd meg, hogy már majdnem halálra ítéltem, amikor az a
fickó belém kötött! Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy pofa be, nekem mondta ezt, vagy
valami hasonlót! És kölyöknek nevezett! Én egyáltalán nem a ringyót mentettem meg, hanem
a tekintélyemet!
– Csakhogy egy isten be kell tartsa az ígéreteit! És te azt ígérted, hogy ágyba is bújsz vele!
– Igazán nem lesz olyan szörnyű kellemetlen... az meg éppen semmit nem jelent, hogy
megígértem, a legendáink tanúsága szerint épp az istenek a legnagyobb szószegők!
– De nem Zadán isten, égi apád!
– Én nem így gondolom, mert néhány mítosz szerint olykor elég furcsán értelmezi a...
– Ne vitázzunk ezen, ezt én tudom jobban, egy papnő! Mindenesetre te emberi isten vagy,
mert emberi a tested, nem csalódhatnak benned az alattvalóid!
És Zardán nem ellenkezett. Eszébe jutott, hogy Fullió szerint a bizalom is egyike az Ősi
Hatalmaknak.
– Ezt az ígéretemet könnyen teljesíthetem! – vonogatta a vállát.
– Könnyen és nagy élvezettel, azt el is hiszem! – szólt csípősen Íziláj. – Neked tehát nincs
ötleted, hogy mitől ne haljanak éhen azok az emberek?!
– De drágám, mintha ingerültséget hallanék ki a hangodból!
– Még szép, amikor mindent tőlem vársz, és...
– Dehogyis! Ezen nem kell gondolkodnod! Elég, ha csak a kincset szerzed meg!
– És a Dzampóba menők mit esznek majd?!
– Ej, hát mire való a kincs, ha nem arra, hogy elköltsük! Majd veszünk rajta élelmet!
– Ah! Én azt hittem, annak nagy részét meg akarod tartani, másik részét apádnak adod!
– Semmi értelme, hogy megtartsam magamnak. Minek?! Hogy nézegessem?! Mindig, már
kora gyermekkoromtól nagy ostobaságnak tartottam a kincsek gyűjtögetését! Az csak arra jó,
hogy porosodjék és egy tolvaj elemelje! A kereskedőknek van igazuk, akik forgatják a pénzt,
hogy fiaddzon! Természetesen adok majd a kincsekből apámnak, sőt remélem lesz annyi
belőle, hogy Dzampó lakóinak is adjak valamennyit, de a nagy részét igenis el akarom költeni
hasznos dolgokra! S mi lehet hasznosabb annál, hogy növeljem a híveim számát?! S ideje lesz
például fegyverkezni is, mert az Istenek Völgye hatalmas, és nem reszkető aggastyánként
akarom befejezni a hódítást! Te csak szerezd meg nekem a gigliorai kincset, Íziláj!
– Az sem lesz épp kis feladat... – és Íziláj olyan komor arcot vágott, hogy Zardán megijedt.
– Valami baj van?! – kérdezte.
– Az nem, csak... mindegy!
– Úgy látod, hogy nem sikerülhet?
– Sikerülhet. Csak nagy a kockázat. Ej, Zardán, fogalmad sincs róla, hogy mit kívánsz tőlem!
De jól van, megteszem. Megteszem, mert megígértem, hogy támogatlak, hogy segítek neked,
ha te is segítesz nekem, és el kell ismernem, idáig álltad a szavadat!
71