Zardán, a zsarnok - MEK

szétosztotta a pénzeket előttük tíz egyenlő halomra, kilencet visszalapátolt a ládába, a tizediket
pedig egyenlő arányban szétosztotta közöttük. Csak Negolár és Vuldegár nem kapott
semmit, bár eddigre már őket is elengedték. Aztán, hogy vége lett az osztozkodásnak, Zardán
még külön is megajándékozta Cserjant, mert szépen szerepelt az ünnepségen, dicsőséget
szerzett Dzampónak, s mert nem sokáig élvezhette Mubszár király vendéglátását sem.
A legénységet illető jutalom, ha csak tizede volt is a pénzhalomnak, de igazán bőségesnek volt
mondható! Rendkívüli mértékben megnövekedett előttük Zardán isten becsülete!
Ami azt illeti, még Negolár és Vuldegár is behúzta fülét-farkát, és még véletlenül sem
emlegették, hogy Zardán megkötöztette volt őket! Igazság szerint roppantul elszégyellték magukat.
Irigykedtek is Zardánra, az igaz, s az is igaz, hogy még mindig nem hitték el bátyjuk
isteni mivoltát, azt azonban lehetetlen volt el nem ismerniük, hogy Zardán a legszerényebb
számítások szerint is zseniális elme! Ők soha életükben nem mertek volna arra gondolni, hogy
megszerezhetik a halotti hajó sok-sok értékét! A szép nőkkel együtt, ami persze már csak a
hab a tortán... de Zardán megszerezte, sőt, egyetlen kardcsapás nélkül, vérontás nélkül, és a
giglioraiak orra előtt hajózott el vele! Akik üldözni sem merték! Pedig már az is kész csoda,
hogy miként intézhette el, hogy Cserjan mégis versenyezhessék, holott biztosak voltak benne,
valamiképpen az is Zardánnak köszönhető!
És Zardán most már nemcsak olyan ember, akit számosan valóban istennek tartanak, de
mindenképpen dúsgazdag is!
Emiatt aztán, mert Zardán egyszerűen levegőnek nézte őket, igyekezték magukat beédesgetni
Íziláj kegyeibe, hogy ugyan szóljon már néhány jó szót Zardánnál az érdekükben, ne
haragudjon rájuk! De Íziláj is levegőnek nézte őket, mindössze annyit mondott, hogy Zardán
isten nem haragszik a bűnbánó bűnösökre, ez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy meg is
ajándékozza őket a kincsekből, amikhez az ő segítségük nélkül, sőt, ellenkezésük dacára jutott
hozzá!
Ezután nem tehettek mást, miután kudarcot vallottak Ízilájnál, mint közvetítőnél, kénytelenek
voltak közvetítőt keresni a közvetítőhöz! S itt kézenfekvő volt Szigmillára gondolniuk.
Azért Szigmillára, mert Zardán beszámolt Ízilájnak arról, hogy Szigmilla mennyire nem bízott
az ő isteni hatalmában, mennyire aggódott Ízilájért, s ezután Íziláj kivételes figyelemmel
fordult Szigmilla felé, még inkább kimutatta a szeretetét iránta, s bár ezután is érződött
bizonyos fensőbbséges stílus a modorában, ha hozzászólt, ebben már nemigen lehetett felfedezni
lenézést, és azt végtére Szigmilla is tudta, hogy Íziláj valóban sokkalta műveltebb
őnála! És Íziláj Szigmilla iránti megváltozott viselkedését sokan észrevették, jó szeme volt
ehhez Negolárnak és Vuldegárnak is, így aztán igyekeztek Szigmillát magukhoz édesgetni,
hogy rávegyék, szóljon már néhány jó szót róluk Ízilájnak, hogy Íziláj szóljon Zardánnak...
Úgy vélték, könnyű lesz a dolguk. Hiszen most még csak nem is lefeküdni akarnak
Szigmillával, aki különben úgyis könnyen megkapható: mióta hazafelé tartanak Gigliorából,
már nemcsak Cserjan hált vele, de legalább hat másik férfi is!
E hat között azonban Zardán nem szerepelt.
Igen ám, de Szigmilla tüntetően a minimálisra korlátozta a fivérekkel tartott kapcsolatot.
Udvarias volt, de nemhogy a testét nem nyújtotta nekik, de még az idejével is igencsak fukarul
bánt, ha róluk volt szó! Lehet, hogy Szigmilla szerette a férfiakat, de csak azokat, akik Zardán
barátainak mondhatóak, vagy legalábbis közömbösek Zardánnal szemben! És amikor már egy
hét óta hiába kísérleteztek Szigmilla megnyerésével, Vuldegár dühösen fakadt ki:
262