Zardán, a zsarnok - MEK

Dormilla felkapta a fejét. Eddig azt sem értette, miért is jutott egyáltalán az eszébe, hogy akár
meg is kegyelmezhetne Nevető Tűznek. Most már tudta. Igen. Zardán szólalt meg a gondolataiban!
A lelke mélyén. Erre a kérdésre követelte a választ, mintha igazi isten volna, s élő lelkiismerete.
Hát tulajdonképpen mit ártott neki Nevető Tűz?!
Elintézte, hogy királynő legyen. Ez nem Nevető Tűz érdeme, mert nem jóindulatból tette, de
akkor is ezt tette. Na jó, kicsit megrugdosta. Azért már alaposan megbűnhődött, mert nem
lehetett könnyű sorsa, az látszott rajta!
– De háborúzott Habeda ellen, és temérdek ember halálát okozta! – játszotta a vádló szerepét
gondolatban Dormilla.
– Nem igaz! A háborút Gangellár elindította volna Nevető Tűz nélkül is! – válaszolta
Dormilla agyában Zardán.
– Ejnye, de véded ezt a piszkos kis ribancot! – ráncolta össze a homlokát Dormilla, s nagyot
csapott a trónus karfájára.
– Én mindig védem a nőket. És a halottakat nem támasztja fel egy újabb halál! És hát nincs
igazam?!
– De Nevető Tűz helyeselte a háborút!
– Igen, mint ahogy számtalan polgára Gyázsának, számtalan katonája is, akiknek mind
megkegyelmeztem, pedig jó egy pár katona lehet közöttük, aki nem is egy habedait
meggyilkolt a háborúban! Nevető Tűz legalább nem gyilkolt a saját kezével! Kevésbé bűnös,
mint azok!
– Nem hallgatott az apjára, és elszökött Gangellárhoz!
– Nevetséges vagy, drágám. Megölnéd, mert engedetlen csitriként viselkedett?! Számtalansok
lány van, aki a szerelem kábulatában elszökik a legénnyel! És ezért is megkapta a magáét,
tudod miként bánt vele Gangellár!
– Ő ezt gonoszságból, hatalomvágyból tette! Azért szökött el, hogy Gangellár segítségével
királynő legyen Habeda fölött!
– Biztos vagy benne, hogy csak ő szeretett volna királynő lenni?! Mert akarja ezt minden nő,
ha módja van rá! Emlékszem egy kis hetératanulóra is, aki egy király felesége akart lenni, de
csak azért, hogy igazából ő uralkodhasson!
Dormilla elpirult.
– Igaz, igaz... de én legalább nem akartam megmérgezni az apámat!
– Na végre valami komoly, konkrét vádat is hallok! Ez valóban nagy bűne, bár itt is enyhítő
körülmény, hogy elvette talán az eszét a szerelem!
– Ő akkor nem is volt szerelmes!
– Végül is mindegy. Ez akkor is bűn, ha szerelmes valaki. Csakhogy ebben az ügyben meg
nem te vagy hivatott ítélkezni, hanem Bícs király!
– Ő szerintem megkegyelmez neki.
– Aha, és te nem akarod, hogy kegyelmet nyerjen? Mert én azt mondom neked, Dormilla,
hogy mákszemnyi kis közöd sincs hozzá, ha megkegyelmez neki!
432