Zardán, a zsarnok - MEK

Csirkecsór karmai közé kapta az aranyakat, s fel is repült az emeletre a barátok szobája elé, de
ott aztán töprengeni kezdett:
– Öt arany – és csak három vendég! Úgysem tudnák igazságosan elosztani egymás közt; csak
veszekedés lenne belőle, melyikük az az egy, amelyiknek már nem jut két arany vissza,
csupán egy; s úgysem tudják mennyi arany jár nekik vissza; legokosabb lesz, ha két aranyat a
tollaim közé rejtek, később majd veszek rajta néhány finom csirkét vacsorára; ez nem is lopás,
mert ők örülnek majd az egy-egy aranyaknak is, és így nem fognak veszekedni, én tehát
dicséretre méltó, nemes tettet hajtok ezáltal végre, mert megőrzöm a barátságukat!
Így is tett, két aranyat eldugott, a másik hármat pedig visszaadta a három barátnak, akik
valóban örültek a visszakapott pénznek.
– Na és most – emelte fel Nevető Tűz a hangját – most következik a lényeg, a találós kérdés!
Mert számoljunk csak! Eredetileg ugye fejenként tíz aranyat fizettek a boszorkánynak a
barátok, igaz?!
Hallgatói bólogattak.
– Háromszor tíz az harminc, tehát összesen harminc aranyat fizettek ki, igaz?
Megint bólogattak. Harmincig általában még a rabszolgák is tudtak számolni. Többnyire
százig is. Annál tovább már nem igazán, s persze minél nagyobbak voltak a számok, annál
lassabban, nehézkesebben, kézzel-lábbal.
– Azután – folytatta Nevető Tűz – egy-egy aranyat visszakaptak Csirkecsórtól, ami azt jelenti,
hogy nekik már nem fejenként tíz, hanem csak fejenként kilenc aranyba került az éji szállás,
igaz?
Megint bólogattak. Ez is világos! Tízből egy az kilenc, ezt még a legostobább rabszolga is
tudta! Ki az, aki nem tud tízig sem számolni, amikor ennyi ujja van?!
– Ha mindegyik kilenc aranyat fizetett ki, akkor az azt jelenti, hogy összesen huszonhét
aranyat fizettek ki a barátok, mert háromszor kilenc az huszonhét! Ellenőrizze le, aki nem
hiszi!
Voltak, akik fejben is leellenőrizhették az eredményt, voltak, akik ehhez már igénybe vették
kezüket-lábukat, de Nevető Tűz jól mondta, valóban huszonhét lett a háromszor kilenc.
– Két arany maradt Csirkecsórnál ugye? Huszonhét meg kettő, az huszonkilenc, igaz?
Persze, hogy igaz, megint bólogattak a rabszolgák.
– Akkor most jön a kérdésem: ha háromszor kilenc huszonhét, és ha huszonhét meg kettő az
huszonkilenc – akkor hová tűnt el a harmincadik arany a boszorkány bűbájos fogadójában?! –
azzal Nevető Tűz várakozóan elhallgatott.
Hallgattak a rabszolgák is, és nem éppen értelmes tekinteteket vágva meredtek a levegőbe,
vagy épp Nevető Tűzre. Végül egy bátrabb nő megkérdezte:
– Hogy is van ez?!
Nevető Tűz türelmesen elmondta a történetet újra. Aztán még kétszer. A rabszolgák tanácstalanul
pislogtak egymásra. De nem azért, mert rabszolgák voltak: a rabszolgakereskedőn is
látszott, hogy megpróbál rájönni a rejtélyre, holott ő igazán nem lehetett már sem szabadabb,
sem Nevető Tűz komornája!
Csakhogy neki sem sikerült felfednie a titkot.
178