Zardán, a zsarnok - MEK

– Az egy ilyen... ez! – vette elő a zsebéből a félkör alakú vasat Dormilla, amiből egy kis
fémnyelv nyúlt ki. Majd a szájához emelte, és pengetni kezdte. Szép, vad, különleges ritmust
játszott rajta. Vipó nénének önkéntelenül is táncra kezdett bizseregni a lába.
– Nehogy azt mondd, hogy ezt a hangszert is te találtad ki!
– Dehogyis, egy kovács fia készítette két éve, unalmában, de már többen is ismerik a
falvunkban!
– Add csak ide, hadd játsszak rajta!
Dormilla odaadta, de Vipó néne hiába próbálgatta, nem ment neki. Dormilla mutogatta, hogy
miként kell, végül az egyik hetéralánynak sikerült eltalálnia, miként kell azt a szájba venni és
pengetni. Közben nagyokat nevettek is. Végül Vipó néne így szólt:
– Jó! Fel vagy véve! De a doromb nálam marad, csináltatok belőle néhány példányt, mert kell,
hogy legyen az iskolámban minden zeneszerszámból!
Ez pedig példátlan eset volt. Legalább tízszer annyi időt töltött odabent Dormilla, mint bárki
más lány, s rögvest fel is vették, holott nem egyszerre szokták megejteni a jelentkezők énekés
tánctudásvizsgálatát. Egy biztos: ezek után megnyílt a lehetőség Dormilla számára, hogy
kitörjön a legtöbb nő számára akkoriban előírt életpályáról, s megadatott számára az esély,
hogy igazi hírneves valaki legyen!
Végül is huszonkét kislányt vett fel Vipó néne. Nemigen volt év, hogy több növendéket vett
volna fel ennél. A másik négy hetéraiskola szokott ötvenfős évfolyamokat is indítani, de Vipó
néne véleménye szerint a minőség fontosabb a mennyiségnél, és kevesebb gyerekkel jobban
lehet foglalkozni! És igaza is lehetett, mert biztos nem volt véletlen, hogy az ő iskolája a
leghíresebb!
Ha valaki úgy gondolta, hogy a hetérák a tanulmányaikat szűztelenítéssel és a genitáliák
alapos megismerésével kezdik, nos, az alaposan tévedett! Mindenekelőtt igen alapos tisztálkodáson
estek át a lánykák, mert Vipó néne szerint a piszok járványokat okozhat, aztán
kijelölték a hálóhelyeiket. Ezek nem nagy, közös hálótermekben voltak, hanem kétágyas szobákban.
S mindegyiküknek a hálótársa egy felsőbb osztálybeli leány volt, aki már legalább
három esztendeje tanult Vipónál. Dormilla társnőjét úgy hívták, hogy Tlumba. Ennek a rendszernek
az volt az előnye, hogy az idősebb tanuló segíteni tudta a fiatalabbikat a beilleszkedésben,
a tanulásban, s néha maradandó barátságok is szövődtek e módon. Arra nagyon ügyelt
Vipó, nehogy az idősebbek kiszolgáltassák magukat a kicsikkel, naponta többször is kihirdette,
hogy az ilyesmit nem tűri, s akinél ilyet tapasztal, azt azonnal elzavarja az iskolából, sőt,
talán meg is öli!
Mikor az újoncokat, az elsősöket elhelyezték, következett a vacsora, majd a lefekvés. És
másnap reggel az első tanítási napon elmondta Vipó néne nagy vonalakban az összes előttük
álló év tananyagát! S abba bizony az ismerkedés a férfiak azon jeles szervével csak a legutolsó
év tanulmányaiba lett beleillesztve! Márpedig a legutolsó, az bizony a hatodik évet jelentette
nála!
– Lehet, hogy némelyiktek ezt meglepőnek tartja – mondta nekik Vipó –, de ennek oka van!
Mi itt az iskolában nem szégyenkezünk, nyíltan beszélünk majd minden efféle dologról, sőt, ti
magatok is nemsokára el lesztek víve egy-két alkalomra, amikor valamely végzős társatok
gyakorolja a párzást a férfitanárokkal! Mindezt megnézitek majd, sőt, felelni is fogtok a
látottakból! Fontos, hogy szokjátok a gondolatot, mit kell majd tennetek, s hogyan. Fontos,
hogy legyőzzétek a szégyenlősséget, ha ugyan van bennetek esetleg olyasmi, mert egy hetéra
141