Zardán, a zsarnok - MEK

Azt különben, hogy a hetéralánykák mennyire másként beszélnek már, mint a műveletlen
utcaembere, könnyedén lemérhették, elég volt csak alaposan odafigyelniük arra az egynehány
nőre, akiket a szerelemórákra hívott meg Vipó, hogy ott elmeséljék-elsóhajtozzák nekik az ő
szomorú sorsukat. Ezek a semmiféle iskolát nem végzett nők néha beszélni alig tudtak,
gyakran se eleje se vége nem volt a mondataiknak, önmaguk szavába vágtak, azt sem tudták,
hogyan kell elkezdeni egy történetet, és gyakran egyre csak azt ismételték, amit korábban már
úgyis számtalanszor elmondtak! És persze minden második szavuk az volt, hogy „izé”, meg
az, hogy „Ööö”, mert lassú gondolkodásúak voltak, és semmivel nem tudták kitölteni azt a
beszédszünetet, ami kellett ahhoz, hogy összeszedjék a gondolataikat.
Egyetlen hetéralánykánál sem fordulhatott elő ilyesmi a harmadik év végére, de Dormilla
aztán végképp a legtehetségesebbek közé tartozott. Neki gondolkodnia nem is nagyon kellett
azon, hogy mit mondjon, ha meg mégis, azonnal készen volt valami „töltelékszöveget”
mondani. Így nevezte ezeket a semmitmondó, de jól hangzó, időhúzó mondatelemeket Vipó
néne. Ezeket külön könyvben összegyűjtötte, és minden leánynak rengeteget kellett fejből
tudnia.
– Nyomorúságos látvány, szenvedés a fülnek, ha egy hetéra beszéd közben „öőzni” kezd! –
mondta nekik. – Ha ellenben töltelékszöveget mond, még műveltnek is tűnhet, műveltebbnek,
mint amilyen, és ez ráadásul semmi kockázattal nem jár!
Nagyon sok töltelékszövege volt Vipó nénének. Ilyesmik, hogy például
„mindent egybevetve arra a következtetésre kellett jussak, hogy...”
„amennyiben fontolóra veszem a kérdéskörre vonatkozó összes körülményt, úgy annyit
mondhatok, hogy...”
„legnagyobb örömömre szolgál, hogy végre egy igazán fontos témakörben oszthatom meg
véleményemet veled, s így azt tudom mondani...”
„hát, én tulajdonképpen azt hiszem, alapos megfontolás után talán jó lenne...”
„esetleg jó volna még részletesebben is megvizsgálni a szóban forgó kérdést befolyásoló
valamennyi körülményt, de amennyiben egy elnagyolt, gyors választ vársz tőlem, úgy abban
az esetben, de a tévedésre is fenntartván magamnak a jogot, talán azt mondhatom, hogy
véleményem afelé hajlik, miszerint...”
De még ezeken felül is százszámra hemzsegtek effélék Vipó néne könyvében.
S ha végképp nem jutott eszébe semmi a hetérának, akkor alapos időhúzásra is berendezkedhetett,
s erre kiválóan alkalmas volt ez:
„ – Mielőtt elmondanám én az én véleményemet, szeretnélek megkérni, hogy te oszd meg
velem a gondolataidat!”
Vagyis beszéltesse a férfit önmaga helyett!
Mire Dormilla tizennégy esztendős lett, már befejezte az ötödik évét Vipó nénénél. Kétségkívül
az egyik legkiválóbb hetéra lett, sőt, talán nem is az „egyik”, de egyértelműen a legjobb.
S kezdődött az utolsó év, amelyben már a párzást, a nemi dolgokat is tanulnia kellett!
Mármint gyakorolnia. Mert eddigre természetesen számtalanszor vett részt élő bemutatókon,
ahol idősebb hetérák mutattak meg nekik mindent, hogy is mennek ezek a dolgok. Elméletileg
tehát mindent tudott. Sőt, bizonyos mértékig gyakorlatban is: Vipó néne ugyanis megmutogatta
a növendékeknek, miként tud két nő efféle örömöket szerezni egymásnak!
151