Zardán, a zsarnok - MEK

Így ugyan lassabban ment a városépítés, de fontos volt, hogy tudjanak védekezni. Fegyverekben
nem volt hiány, mert azt kapott a pénzéért bőven Zardán, s nem sajnálta erre az
aranyat, s nem is kellett olyan sokat vennie, mert voltak ügyes kovácsok a népében, volt a
közelben érc is, kovácsoltak hát mindent, amit kellett. S amit mégis vett Zardán, azt
elsősorban Dzampóból vásárolta, s a dzampóiak olcsón adták neki, hiszen saját istenük volt,
de még így is jól jártak a mesterek, mert annyi sok áru kellett!
Bár azon meglepődtek, hogy Zardán milyen furcsa fegyvereket rendelt tőlük!
Legelőször is bejelentette, hogy ő nem vesz át akármilyen fegyvert, hanem csakis olyat, ami
minden szempontból pontosan olyan, amilyent előír! Háromféle hosszúságú lándzsát rendelt
például, s megkövetelte, hogy minden egyes lándzsa hajszálra egyforma legyen az összes
többivel, amivel egy csoportba tartozik.
E lándzsák azért voltak különlegesek, mert nagy hegyben végződtek, s e hegyről két nagy
horog, ha úgy tetszik kampó nyúlt ki. A legfurcsább azonban az volt, hogy a Zardán által
rendelt legkisebb lándzsák is meglehetősen hosszúak voltak, a leghosszabbak pedig akár
hatméteresek is!
Senki nem tudta, miként akar ezekkel harcolni Zardán. Ő azonban tudta.
– Tudjátok meg – magyarázta embereinek –, hogy a világon mindennek van tudománya, a
hadviselésnek is! Úgy is lehet nyerni, ha csak fegyelmezetlen tömegként rárohanunk az
ellenség szintén fegyelmezetlen tömegére. Ekkor csépelni kezditek egymást, s ez mindaddig
tart, amíg azok jobban nem félnek mitőlünk, mint mi őtőlük, s meg nem futnak! Vagy
fordítva, s akkor mi futunk meg! Így is lehet nyerni, de ez sok véráldozatba kerül! És ugye
nem akarjátok, hogy sokan haljanak meg közülünk, hiszen lehet, hogy te is vagy te is a
halottak között leszel!
Katonái élénken bólogattak. Naná, hogy nem akarnak meghalni! Hiszen maga Zardán isten is
elismerte, hogy nem is olyan nagyon jó az ő alvilágában!
– Azt persze nem lehet elkerülni egy csatában, hogy legyen egy kis vérengzés, még az sem
megoldható, hogy nekünk ne legyenek veszteségeink, de arra kell törekedni, hogy mielőbb
bekövetkezzék az a fölöttébb kívánatos pillanat, amikor az ellenség jobban fél tőlünk, mint mi
őtőlük, s megfutamodik! Mert jegyezzétek meg: egy csatát nem akkor nyertünk meg, ha
minden ellenséget megöltünk, hanem akkor, ha az ellenség menekül! Lehetnek ők százszor
annyian is, mint mi, lehet, hogy náluk senki nem halt meg, nálunk pedig minden tíz harcosból
kilenc meghalt – ha ők megfutamodnak, mi nyertünk!
Megint bólogattak a katonái. Ez világos volt.
– Van valakinek jó ötlete, hogy miként lehet az ellenségre ijeszteni?
Most viszont nem bólogattak, nem is szóltak.
– Persze, hogy nincs ötletetek! De ne aggódjatok, erre vagyok én! Hogy legyen ötletem! Ezért
vagyok király, sőt isten! Végtelenül egyszerű, hogy mit kell tennünk, őszintén szólva csak azt
csodálom, hogy ez a pofonegyszerű ötlet eddig még senkinek nem jutott az eszébe! – azzal
Zardán mély lélegzetet vett, és így szólt:
– Ti ugye bátrak vagytok?
– Naná, persze! De még hogy! Mi az hogy! – hallatszott mindenfelől.
– Hát akkor most meglepőt fogok nektek mondani: lehet, hogy el sem hiszitek, de egy nem is
nagyon messzi városban egy ügyeskezű kovács gépkatonákat szerkesztett az ottani király
272