Zardán, a zsarnok - MEK

– Arra hát, igyekezz már na, nem akarlak megerőszakolni nő létemre, holott biztos megtörtént
már az is veled párszor, amíg rabszolga voltál!
Iolina engedelmeskedett, a királylány pedig jó szorosan a derekára tekerte a képecskékkel teli
szalagot.
– Felöltözhetsz! – szólt aztán.
Iolina megkönnyebbülve engedelmeskedett. Idáig valóban semmi iszonyú nem történt vele!
– Keresd meg azt, akitől a pénzt kaptad az előbb is, őt különben küldd is hozzám, de előtte
kérj tőle száz aranyat, hogy legyen pénzed az útra! Ugyanis hírnököm leszel! Az a dolgod,
hogy elmenj minél gyorsabban Gigliora városba! Remélem tudod, hogy merre van, a Tink tó
partján, ahol a Minden Istenek Ünnepét is szokták rendezni, de ha nem tudod, bárki
megmondja merre van! A pénzből fogadj néhány fegyverest is, hogy megvédelmezhessenek
az úton, de ne innen a palotából! Senkinek egy szót sem szólhatsz, mert titkos küldetésben
jársz, úgy vigyázz! Ha fecsegsz, a nyelved a porba hullik, de a fejeddel együtt! Az a dolgod,
hogy Gigliorában megkeresel egy Vipó nevű nőt, aki az ottani hetéraiskola vezetője, és átadod
neki azt a szalagot a derekadon! Megértetted?!
– Meg, úrnőm, megértettem, de mit mondjak neki, ha kérdezi, hogy mi az? Mit mondjak neki,
miért küldted?
– Semmit nem kell mondanod, ő tudni fog mindent! Épp ezért, amint megkapja a szalagot,
semmit nem is fog kérdezni tőled! És ne félj semmitől, nagyon barátságos lesz veled, megvendégel
minden finomsággal is! Azután visszajössz hozzám. Visszafelé már nem bánom, ha
nem igyekszel lóhalálában, bár szeretném, ha hamar érkeznél, de az a lényeg, hogy olyan
sebesen eljuss Gigliorába, ahogyan az csak lehetséges emberileg! Ha sikerül, még külön jutalomban
is részesítelek, bár már úgyis kötelességed ez, hiszen nagy jót tettem érted!
– Máris indulok úrnőm! – szólt komolyan Iolina.
– Helyes! Tedd azt!
Amint Iolina elment, Nevető Tűz ásított egyet, s elégedetten dőlt hátra. Megérte, hogy fennmaradjon
egész éjjel, mert a nehezén túl van!
A jelekkel teli szalag ugyanis titkosírással írt üzenet volt Vipó nénének. És biztos volt benne,
hogy senki nem fogja tudni megfejteni azt, legfeljebb talán csak a papok. De lehet, hogy ők
sem!
A titkosírás e módszerét, mint diászilisz maetiszpa tanulta Dormilla, de még ő külön is csinált
rajta egy változtatást: összekötötte a hetérák virágnyelvével! És ezt Vipó néne is megtanulta,
ami nem volt nehéz. Ugyanis a megfejtéshez alig kellett megjegyezni valamit, inkább csak
szorgalom kérdése volt az egész. Hogy is nézett ki egy ilyen titkosírás?
Először is meg kellett fogalmazni az üzenetet. Dormilla, az ál-Nevető Tűz ezt üzente most
Vipó nénének:
„Dormilla ír neked anyácskám! Habeda városban királylány lettem, azt hiszik rólam, hogy én
vagyok Bícs király leánya, Nevető Tűz! Gyere el hozzám, hogy segíts! Hozhatod néhány
megbízható barátnőnket is! Ez nagy lehetőség, hogy okos nők uralkodjanak egy város fölött!”
Nevető Tűz ezt lefordította az ősök nyelvére, tlapantluaira, ez már egy igen komoly védelmi
szint volt, mert e nyelvet még a papok közül is kevesen ismerték. Ezután megvonalazott
hosszában is, keresztben is több papírlapot, hogy négyzethálós lapokat kapjon, apró kis
négyzetecskékkel, ezeket egymás mellé helyezte, s nekilátott, hogy ebbe belerajzolja az
183