Zardán, a zsarnok - MEK

– Igazság szerint nem kedvesebb nekem, nem azért lettem katona, mert a kard kedvesebb
volna nekem! Egészen más volt nekem kedvesebb: a kedvesem!
– Nem értem!
– Én, királynő, Prácelga városból származom, és ott tanultam írnoknak is. Történt azonban,
hogy beleszerettem tanítómesterem lányába! Azt lehetne mondani, hogy sajnos, mert emiatt
történt, hogy mesterem még a vizsgák előtt kirúgott, de nem mondom, hogy sajnos, mert
örömmel emlékszem vissza arra a néhány hétre! Még ki sem derült volna az egész, de hát a
leány gömbölyödni kezdett egy idő után, érted ugye... és tulajdonképpen ki sem lettem rúgva,
rosszul mondtam az előbb, menekülnöm kellett... hát így történt!
– És a lánnyal mi történt?
– Úgy mesélte néhány barátom, hogy az apja gyorsan hozzáadta egy másik férfihoz.
– Várandósan?
– Ez nem volt baj, mert sajnos halva született a gyerek! Ellenben a férfi lényegesen
vagyonosabb volt, mint én, akinek akkor még semmije sem volt! Most már persze biztos
boldogan adná hozzám is a lányt, hiszen Zardán kapitánya, az nem csekély rang, s gazdagabb
is vagyok nála, de most már másnak a felesége, sőt hallottam, hogy ikreket szült a férjének!
Ezért nem is megyek feléjük, minek bonyolítsam az életüket! – vont vállat szomorkás
mosollyal. – Hanem tegnap láttam a városban ezt a Trakancilla királynét, és igencsak megtetszett!
Úgy vélem, jogom van részt venni a versenyen. Te, királynő, nem így gondolod?
– De igen! Miért is tiltanám meg! S bár nem fogok kedvezni neked, de őszintén örülnék, ha te
nyernél! – mondta Nevető Tűz, valóban teljesen őszintén, s alig bírta elrejteni a mosolyát, úgy
mulatott, milyen nagyszerű, tréfás esemény is volna, ha épp Zardán egyik tisztje nyerné meg
azt a királynét, akit Zardán taszított le a trónról, akit Zardán száműzött...
Úgy sejtette, Zardán nem tiltaná meg Trévinek, hogy feleségül vegye Trakancillát. De akkor
is, milyen nagyszerű beszédtéma volna! Milyen humoros, milyen szórakoztató!
A zsűriben helyet foglalt természetesen maga Nevető Tűz, aztán Kappí, Vipó néne, Íziláj,
néhány kiváló hetéra, s maga Bícs király is. Xínek nem engedte meg Nevető Tűz, hogy
zsűritag legyen, azt mondta, nem lenne illendő, hogy beleszólhasson anyja leendő férjének
személyébe, meg különben sem ért még semmihez sem, nem tudna zsűrizni! Igaz, Bícs király
még olvasni sem tudott, mostanában kóstolgatta az olvasás tudományát, Kappí tanítgatta, de
nem volt igazán szorgalmas tanuló. Ellenben mégis bekerült a zsűribe, mert udvariasság is van
a világon!
Kiderült, hogy rengetegen jelentkeztek! Több mint ezerötszáz férfi gyülekezett a térre, akik
szerették volna Trakancillát feleségnek! Annak ellenére, hogy Nevető Tűz kihirdette azt is,
hogy a palotában dolgozók, például a palota írnokai, nem versenyezhetnek, mert ha olyasvalaki
nyer, még azt hihetnék az emberek, hogy előre meg volt beszélve az egész, és csak
komédia volt a tudáspróba! És annak ellenére is, hogy Nevető Tűz azt is kihirdette, hogy
Trakancilla királyné koldusszegény, egyetlen hozománya a szépsége és a szép ruhája!
Mégis ilyen sokan jelentkeztek.
Nevető Tűz nem ijedt meg. Mindegyiknek adott egy papírlapot, tintát, lúdtollat is, s azt
mondta, hogy az első feladat nagyon egyszerű lesz: mindössze azt kéri tőlük, hogy írják le a
nevüket a papírlapra!
321