Zardán, a zsarnok - MEK

velük, s meglógtak az árával! A hugyozás... végül is mindegy, a börtönben úgyis lettem én
koszosabb is annál! Hanem éppen a börtön! Van neked fogalmad róla, hogy milyen volt az?!
Bezárva, egyedül, egybefolynak a napok és a hetek, hónapok?! És ha legalább tudtam volna,
hogy mikor szabadulok, de nem tudtam! Csak azt tudtam, hogy akár egész életemet is ott
tölthetem, s biztos úgy is lett volna, ha te nem jössz! Nem, nem, Dormilla, én ezt nem vagyok
képes megbocsátani neki! Ne is haragudj!
– Akkor sem, ha megbánta?
– Akkor sem. Tudom, hogy talán illene, lehet, hogy rossz ember vagyok emiatt, de nem én
vagyok az önzetlenség istennője, hanem a jóságé sem! Az én ítéletem: halál! És hozzáteszem,
hogy már a fővétel is kedvezmény a részemről, nagy kedvezmény, hatalmas kedvezmény,
mert legszívesebben azt venném, ha ki lenne kötözve valahová, és veszett kutyákkal hágatnám
meg elölről is, hátulról is, aztán apránként sütögetném pirosra a testét izzó tűkkel! Én magam,
úgy bizony! Nem tehetek róla, Dormilla, de egyszerűen gyűlölöm! És ne is csodálkozz ezen,
mert mindent megtett azért, hogy gyűlöljem! És még valami: nem is hiszek neki! Nagyon
ravasz ám, te se higgy neki! Szerintem jóelőre kitervelt ez mindent, előre számított rá, hogy te
nagy kegyesen megkegyelmezel neki! Számot vetett vele, hogy nem bírja sokáig a vad életet
egyedül, erre az ujja köré csavarta azt a tudatlan parasztgyereket, lehet, hogy előre ki is nézte
magának, hogy olyan legyen, akinél van egy kislány, aztán most megpróbál kegyelmet nyerni
tőled, hogy ne fenyegesse a halál, ha felismerik őt, meg még talán valami szerény segélyt is
kiudvarol belőled, persze azon a címen, hogy az milyen jó lesz a kislánynak! Mert tudd meg,
Dormilla, hogy amit ez a viperafajzat mond, annak én még az ellenkezőjét sem hiszem el! De
nem ám! – és határozottan megrázta a fejét.
– Kappí, most nem viselkedtél hetérához méltón! A hetéra az eszét kell használja! De te nem
tetted azt, hagytad, hogy elvakítson az indulatod! – és Dormilla megsemmisítő pillantással
mérte végig barátnőjét. – Mert tudd meg, hogy amit elmondtál, az nagyon is lehetséges lett
volna tőled vagy tőlem, általában véve egy jól képzett hetéra részéről logikus és valószínű
cselekedet lett volna – de hát mióta hetéra – ez itt?! – bökött az ujjával Nevető Tűzre, és arca
annyira megvető kifejezést öltött, hogy olyat még soha nem láttak rajta. – Ez soha nem lett
volna képes erre, eszébe sem jutott volna, és ha eszébe jut is, nem lett volna meg a kellő
tudása hozzá, hogy oly hosszú időn át kielégítően játssza Derszen előtt a szerelmes nő
szerepét, Pelyhecske előtt pedig a szerető mama szerepét! Te meg tudtad volna tenni, én is,
Tlumba is, más hetéra is – ő azonban soha! Ez túl ostoba ehhez, Kappí! Túl hülye! Ha nem
lett volna az, Gangelláron is átlátott volna, hogy a férfi nem szereti. Vagy amikor hozzámegy
és látja, hogy miről van szó, magába bolondítja. Könnyű lett volna, mert nem hiszem, hogy
Gangellár király okosabb lett volna, mint bármely átlagos férfi, márpedig egy hetéra képes egy
nagyon okos férfit is magába bolondítani! Hogy is ne lenne képes erre, hiszen ez a hetéra
szakmája, ez a dolga, kifejezetten ez, ebből él! Aki erre nem képes, az egészen egyszerűen
nem hetéra, tehát aki hetéra, az mind képes erre. De tudjuk jól, hogy Nevető Tűznek ez
mennyire nem sikerült, tökéletes kudarcot vallott Gangellárt illetően! Holott azt nyugodtan
elhihetjük, hogy szeretett volna megmaradni Gangellár oldalán királynénak, és minden tőle
telhetőt elkövetett ezért! A tőle telő legjobbat nyújtotta ott. És mégis... Tehát Kappí, ha kicsit
is becsülöd önmagad szakmáját, a hetéraságot, el kell ismerned, hogy Nevető Tűz teljes
mértékben képtelen ilyesmire, semmi tehetsége, képzettsége az ilyesmihez, egy elsőéves
hetératanuló nagyobb sikerrel próbálkozhatna ezzel, mint ő, ez a Nevető Tűz semmi más, mint
egy hülye liba, egy ostoba tyúk, legalábbis ezen a területen! Amikor Vipó néne felismerte,
hogy szerelmes vagyok Zardánba, azt mondta rólam, hogy az én nevem Szerelmes Túzok.
Talán igaza volt, bár én még akkor sem viselkedtem olyan ostobán, mint ez a Nevető Tűz! De
a név jó, szellemes, tetszik nekem, és tökéletesen ráillik Nevető Tűzre! Amikor meg akarta
439