Zardán, a zsarnok - MEK

halála miatt?! Ha meg a lánya ugyan, de nem szereti – akkor miért kéne, hogy ő viszont
szeresse Mullárt?! Pláne ezek után?!
Ami meg anyját és a többieket illeti, nem jöttek a segítségére. Még szavakban sem tiltakoztak,
sőt, kifejezték egyetértésüket! És micsoda élvezettel tépték le róla a ruhát, mekkora örömmel
fosztották meg a gyűrűjétől!
Különben meg még ennél is egyszerűbb a helyzet. Akármikor megtörténhet, hogy felismerik
Nevető Tűzben Dormillát. És neki nem hiányzik, hogy elárulják! De még ha ők nem is
ismernék fel benne, lehet, hogy az igazi Nevető Tűz velük akarná bizonyítani, hogy Dormilla
csak álkirálylány! Hiszen az a Plicer nevű férfi kell emlékezzék rá, honnan hozta az álkirálylányt,
Nevető Tüzet helyettesítendő! És nem is kétséges, jó pénzért Mullár és családja
boldogan vállalnák, hogy tanúskodnak Dormilla ellen! De pénz nélkül is, ha megfenyegetik
őket! És ha azt vallja, hogy azért nyomorék Nevető Tűz kisujja, mert ő csapott oda a
kalapáccsal... Az bizony nagy baj lenne!
A lehető legokosabb, ha olyan gyorsan a föld alá költözteti őket, amilyen gyorsan csak lehet!
Ha másfél méter mélyen vannak, már nem árulkodhatnak!
Ez okból nem mutatkozott a kivégzések alatt sem előttük Dormilla, ki most már Nevető Tűz
volt, holott nagy kedve lett volna utoljára odamondogatni nekik, hogy lám csak, most már
nem is diászilisz maetiszpa, de királylány! Hej, de szerette volna kiélvezni a diadalát!
Tudta, hogy ez nem nemes érzelem. Talán jólelkűbbnek tarthatná magát, ha nem élne benne
bosszúvágy. De hát ő is ember, nem indulatmentes szent! Igenis érez erre vágyat, szeretne
elégtételt venni szavakban is! És legokosabb, ha nem érez emiatt lelkifurdalást, emiatt sem,
hanem megbékél azzal, hogy ő ilyen és kész, mert vágyait leküzdeni úgysem tudja, a lelkiismeretfurdalásból
meg haszon nem származik, csak felesleges szenvedés önmaga számára!
Vagyis... az nem igaz, hogy nem tudja leküzdeni ezt az elégtételvágyat. Megsemmisíteni nem
tudja, de leküzdeni, azt igen, azt értve ezalatt, hogy nem enged neki!
Nem mintha azért ne engedne e vágynak, mert szégyenletes. Ettől még boldogan megtenné.
De veszélyes lehet! Mert a kivégzést biztos sokan végignézik titokban az ablakok mögül,
innen-onnan, és neki az sem hiányzik, hogy halála előtt valamelyik rokona Dormillaként
nevezze őt meg!
Egyedül ezért nem olvasott be jól apjának a halála előtt. Nem is vett részt a kivégzéseken,
csupán végignézte azt egy ablakból, egy ritkaszövésű függöny mögül. Ettől ő még mindent jól
látott, ám egyetlen halálraítélt sem láthatta az ő arcát.
Mikor aztán a fejek a karó hegyébe kerültek, semmi mást nem érzett, csak nagy nyugalmat.
Egy fontos feladatnak ért a végére!
A hóhér különben igazán kiváló munkát végzett, és gyorsan dolgozott. Látszott rajta, hogy
iparkodik. Tudta ő is, hogy milyen sokan lettek tegnap kegyvesztettek a királylány előtt, és
nem akarta, hogy ő is azok közé kerüljön! Mert hátha lesz folytatása e „főhullásnak”, képletes
értelemben! Márpedig jó neki itt a palotában: a munka kevés, arra is sokan vannak, a fizetség
pedig bőséges!
S ki tudja: talán ha meghal az öreg király, tán akkor még főhóhér is lehet a palotában, nem
csak a királylány hóhéra!
És bizony a hóhér bölcs ember volt, előrelátó, mert igenis lett folytatása a fővételnek – nem
ennek az igazinak, de a képletes értelműnek, amennyiben a kegyvesztések még nem értek
191