Zardán, a zsarnok - MEK

fő kísérettel, ezek jobbára a dzampói sportolók voltak. Velük tartott Negolár és Vuldegár is, és
Szigmilla, akinek sebei már túlnyomórészt begyógyultak, és nagyon kíváncsi volt, mert még
sosem járt itt.
Itt aztán a kutya sem törődött az érkezésükkel, senkit nem érdekelt, hogy egy isten is csatlakozott
az utcákon hömpölygő sokadalomhoz. Első útjuk mindenesetre a kikötő közelében levő
egyik hivatalba vezetett, ahol feljegyezték, hogy Dzampó bajnokai is részt vesznek a
küzdelmekben. Megmondták, hogy másnap és a következő napokon melyik versenyszám hol,
a város környéki mezők melyik részén lesz, s azt is megtudták, hogy melyik bajnokok melyik
más városok bajnokaival fognak mérkőzni. A résztvevők nagy száma miatt ugyanis nem
mérkőzött meg mindenki mindenkivel, hanem voltak külön selejtező mérkőzések, aztán
középdöntő és döntő. Másnap zajlottak a selejtezők, következő napon a középdöntő, s azután
a döntő.
Dzampó bajnokai sorra bemondták a nevüket. Negolár és Vuldegár nem jelentkezett a
bajnokságra, de Negolár így csipkelődött Zardánnal:
– Te miért nem állsz ki, Zardán, mi? Hiszen egy igazi istennek semmi nehézséget nem
okozhat megnyerni ezt a kis barátságos viadalt!
Zardán nem sértődött meg, még csak nem is haragudott. Jóelőre felkészült természetesen az
efféle kérdésekre, méghozzá nemcsak ő maga, de Ízilájjal is megbeszélte a lehetséges
válaszok előnyeit és hátrányait.
– Nem lenne méltó hozzám, hogy induljak a versenyeken, és learassak egymagam minden
babért!
– No persze, persze – bólogatott gúnyosan Negolár –, de legalább egyetlenegy versenyszámban
igazán megmutathatnád a kiválóságodat!
– Teljesen felesleges, mert hiába állok ki bármiben, győzelmem után te meg a hozzád hasonló
kétkedők úgyis azt mondanák, hogy csak szerencsém volt, azért nyertem!
– Igen, ezt valóban elmondhatnám, ha például íjászatban nyersz, mert ott tényleg lehet némi
szerepe a szerencsének is – ismerte el Negolár –, de már például az erőt igénylő sportokra ez
nem igaz! Vagy itt van például a futás! Szó sem lehet itt szerencséről, a véletlennek ebben
semmi szerepe, hiszen egyértelmű, hogy ki a gyorsabb és ki a tohonyább!
– Nézd Negolár, ami az erőt illeti, nem látszom olyan izmosnak, mint más versenyzők, ha
tehát nyerek, már nem is szerencsére, de csalásra gyanakodnátok! Ami meg a futást illeti, csak
nem fogom kinevettetni magamat ilyen gyerekeknek való, rövid távolságokon?! Hiszen még a
leghosszabb táv is mindössze öt kilométeres – hát mi az egy istennek, sőt legfőbb istennek?!
Negolár savanyúan hallgatott. Ez az átkozott Zardán, hogy kibeszéli magát mindenből!
Megszólalt ellenben a nevezéseket lajstromozó hivatalnok! Ezt mondta:
– Nem tudom uram, miért nevezed magadat istennek, de ha kevesled a táv hosszát, azon
igazán segíthetünk! Tudd meg, hogy az előre bejelentett versenyszámokon kívül mindenki
indulhat bármilyen külön versenyszámban is, ha óhajt! Hogy is ne indulhatna, hiszen ez
növeli az Ünnep látványosságát! Más se kell hozzá, csak hogy közöld velem, mire gondolsz,
azt kihirdetjük, s a verseny utolsó napján azt is megrendezzük, persze csak akkor, ha nem
igényel különleges előkészületeket, s ha lesz, aki jelentkezik ellenfeledül!
Zardán csodálkozva, és némileg ijedten hallgatott.
88