Zardán, a zsarnok - MEK

– Jó. Én nem bánlak téged, Lúriát, egyéb nőket sem, de csak ti jöjjetek, rabszolgák már nem!
Nincs több pénzem, elég nehéz volt ezeket is kifizetnem Zardánnak! Barátságom nem terjed
odáig, de tőle való félelmem sem, hogy több rabszolgát átvegyek!
– Ajándékba sem?
– Ajándékba?
– Most csak hármat hoztam, s azt sem pénzért, csupán ajándékba!
– Furcsa!
– Csöppet sem. Ezek ugyanis nem mások, mint Toft város királyának felesége és két leánya!
Ráadásul mind tudnak olvasni! Írni is, bár azt már nem olyan jól.
– Micsoda?! Zardán elfoglalta Toftot?!
– Még nem hallottál róla, királynő?
– Bevallom, még nem!
– Pedig már több, mint egy hete! Sőt, már hovatovább két hete!
– Ide valahogyan még nem jutott el a híre.
– Akkor örvendek, hogy én tudathattalak legelőször.
– De mit kezdjek én ezzel a két nővel? Azt akarja Zardán, hogy őket is adjam el?
– Három nőről van szó. És szépek, sőt, mert tudnak olvasni, hallhattad, még meglehetősen
műveltek is! És Zardán istent nem érdekli, hogy mit kezdesz velük, királynő! Természetesen
azt teszel velük, amit csak óhajtasz! E három nő ajándék Zardántól neked, mert Zardán isten
hallotta, hogy gyűjtögeted a környezetedben az okos nőket! Ettől persze még el is adhatod
őket, ha úgy akarod. A tieid. Zardán isten is szereti az okos nőket, de hát e háromban természetesen
nem bízhat meg, hiszen megölte férjüket-apjukat, egyéb rokonaikat... így aztán rád
gondolt, hogy te talán örvendenél nekik, s elküldte velem, a méltatlannal őket hozzád!
– Hát jól van, ajándékot mindig szívesen fogadok... De meséld már el, miként esett Toft
ostroma?
– Szó sem volt ostromról, a toftiak megadták magukat! – szólt Dzsima, és részletesen elmesélt
mindent Nevető Tűznek.
Dzsima távozása után Nevető Tűz maga elé hívatta az egykori királynét és két lányát. Azok
igazán nem voltak vidámak! Ők, a legelőkelőbbek rabszolgasorba jutottak!
Már nem is annyira apjukat-férjüket, a királyt siratták, inkább önmagukat.
Nevető Tűz barátságosan fogadta őket, még azt is megengedte, hogy leüljenek a jelenlétében,
de ezután megkövetelte, hogy ők is elmondják, mi és hogyan történt Toftban.
Közben magában egybevetette e három nő meséjét Dzsima korábbi híreivel. De úgy tűnt, a két
elbeszélés minden lényegesebb részletet illetően egybevág, nem akarják becsapni!
S ez aztán igazán elgondolkodtató volt. Méghozzá azért, mert bár e három nő nem igazán
kedvelte Zardán istent – ezt nem lehetett csodálni! – de azt még ők sem tagadták, hogy a város
elfoglalása a lehetőségekhez képest igazán kíméletesen történt! Sőt, még azt is elismerték,
hogy igazság szerint Zardán isten még ennyi vérengzést sem akart eredetileg, csak egy hülye,
egy „önkéntes hős” le akarta nyilazni Zardánt, mintha az bármit is segített volna már akkor!
Mert ha a kapu kinyitása előtt ölik meg Zardánt, az más. De amikor már bent voltak a
293