Zardán, a zsarnok - MEK

– Íziláj, csodálkozom rajtad! Te olyan okos vagy, és még mindig nem érted?! Ha a népesség
jelentős része rabszolga, akkor azok nem fognak kedvelni engem, sem úgy, mint Zardán
királyt, sem úgy, mint Zardán istent! Ezt nem engedhetem meg magamnak, főleg nem az első
időkben, amikor még úgyis csekély a híveim száma!
– Ez mind rendben is van, de Dzampóban is vannak rabszolgák, azok megmaradnak rabszolgának?
– Dzampóban kevés rabszolga van. És természetesen nem maradnak meg annak. Legalábbis
nem akkor, ha én leszek Dzampó királya.
– Most nem értem, hát az akarsz lenni vagy nem?
– Persze, de nem úgy, mint most apám. Tulajdonképpen nem fontos, hogy átvegyem a
hatalmat ott, apám életében. Lesz nekem saját városom!
– Hogyan?
– Hát mit gondolsz, azt a sok embert, aki odaigyekszik, mire használom fel?
– Egy új város építésére?
– Ez az! Végre újra az én okos Ízilájomat látom, aki kitalálja a gondolataimat is!
– Szerintem is megy majd oda annyi nincstelen, akik képesek felépíteni egy új várost, de
azoknak enni kell adni, sőt, meg is kell fizetni őket!
– Az egész fizetség, vagy legalábbis nagy része megspórolható ügyes szervezéssel. Hiszen a
pénzért úgyis csak azt vennék meg, amit a másik termel! Tehát az elosztásra kell ügyelni! Az
étel sem olyan nagy ügy, mert egy esztendő múlva már ehetik azt mit megtermeltek,
tulajdonképpen egyedül csak ezt az első évet kell kihúzni valahogyan.
– Igen, de ez valóban nagyon nehéz lesz, mert nagyon sok lesz az éhes száj!
– Természetesen ennivalót kell vásárolni más falvakból.
– De az nem lesz olcsó!
– Úgy van. Csakhogy én nagyon bízom benned, szerelmem!
– Micsoda?! Te azt mondtad nekem, hogy szerelmem?!
– De hát valóban szeretlek!
– Amikor épp most szereztél magadnak egy ócska kis cafkát, és azt akarod ölelgetni...
– Nono, az nem is olyan cafka, ha meggyógyul, valóban nagyon szép lesz... és amikor
találkoztunk, azt mondtad, nem vársz el hűséget tőlem!
– Erről majd még beszélünk, de...
– Nono, várj csak! Vissza akarod vonni a szavadat?!
– Azt mondtam, majd beszélünk róla, mert semmit nem értesz! De most fontosabb beszélnivalónk
van! Mintha olyasmit mondtál volna, hogy én találjam ki neked, hogy miből tartsad
el azt a gyülevész népséget, amit a faludra szabadítottál!
– Hát szó szerint nem mondtam ilyesmit, de valóban, tulajdonképpen ilyesmire gondoltam!
Én tényleg bízom a zsenialitásodban!
70