OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l'Altrove ANNO XIII – NN ...

megfogant majd megszületett ember számára abszolútszükségszerűség, vastörvény, amely nem ismer kivételt.Éjszakára legkisebb húgunk maradt Veled. Január 23-án hajnalban keltünk, hogy minél előbb Náladlehessünk. De már nem vártál meg bennünket.Azért imádkoztam egész idő alatt, hogy a jó Isten nehagyja, hogy szenvedj, ha magához kell, hogy vegyelelkedet, szépen, álmodban tegye, ne legyenekfájdalmaid, ne légy tudatodnál. Ezek voltak agondolataim 7,30-kor, halálod órájában is, amikorHozzád készültünk: ebben az időben fohászkodva ponta karórámra pillantottam. Idősebb húgom úgyszinténebben a pillanatban rebegte el Érted a fohászt.Legfiatalabb sógoromnál, az ezidőben iskolásoktól zajoslakónegyedre egy pillanatra félelmetes csend ült. Párperc múlva pedig jött a legkisebb húgunk telefonhívása:hogy ebben az órában örökre elaludtál... Azt mondtanekünk: „Jó, hogy nem voltatok jelen ebben apillanatban!”... Pedig nagyon szerettem volna kezedetfogva melletted lenni utolsó lélegzetvételedkor is.Kértem a jó Istent, de ez nem adatott meg nekem. Őtudja, miért kellett így alakulnia.*Milyen érdekes, megálmodtam évekkel ezelőtti térdéscombnyaktörésedet, majd végleges eltávozásodelőtt, hónapokkal ezelőtt halálodat. Sajnos, mindegyikóramű pontossággal bekövetkezett... E legutóbbi,fájdalmas esetben nem vált be az a mondás, hogyakinek a haláláról álmodnak, az a valóságban hosszúéletű lesz...Nyugodj békében drága Mómikám, szeretettÉdesanyám! Neked már jó, ez vígasztal. Téged márelhívtak odaátra, már teljesítetted a Rád mért földiküldetésedet; mi ittmaradtak még adósak vagyunkezzel.*Eszembe jutnak R.A. Moody (1944-) író «Élet az életután» c. könyvében írottak, amelyekből befejezéskéntnéhány halálélményt idézek:«Amikor a Fény megjelent, első szava ez volt: „Mittettél életedben, amit most megmutathatsz nekem?!” –vagy valami ilyen. Abban a pillanatban megkezdődött avisszatekintés. „Ejha, hát ez meg-mi?” - gondoltam,amikor gyermekkorom jelent meg. Attól kezdve,egymásután gyakorlatilag életem minden egyes évétláttam kisgyerekkortól egészen a jelenig.Sajátos módon kezdődött: kislány voltam és aszomszédságunkban levő patak mellett játszottam.Aztán minden korból következett több jelenet —élmény, amit a nővéremmel együtt szereztem; részleteka szomszéd emberekről és helyekről, ahol laktam. Akkorjött az iskoláskor előtti idő, amikor egy különösenkedves játékomat összetörtem és ezért sokáig sírtam.Ez nagyon szomorú élmény vo!t. A képek továbbvezettek azokig az évekig, amikor cserkész voltam éssátoroztunk. Aztán számos élmény elevenedett föl azáltalános iskolából. Amikor középiskolába kerültem,nagy megtiszteltetés ért: beválasztottak a LegjobbTanulók Klubjába; az élményt úgy éltem újra, ahogyakkor befogadtak. Tovább folytatódtak a képek aközépiskola alsó osztályaitól a felső osztályokon át abefejezésig és végül a főiskola első évének addigipontjáig, ahol akkor voltam.Az elmúlt események ugyanabban a sorrendbenjátszódtak le, mint az életben és tökéletesen élethűekvoltak. A képek úgy peregtek, mintha kívülről, avalóságban láttam volna őket, rendkívül szemléletesek,színesek voltak - és hatásosak. Annál a jelenetnél pl.,amikor összetört a játékom, láttam teljesfelindultságomat. Nem olyan volt, ahogy az akkoriszemléletem szerint láttam, a világért se! Az a kislány,akit láttam, nem másvalakinek látszott, mint egy filmbőlvaló alak, vagy a játszótéren futkározó kicsik egyike. Azén magam voltam! Láttam magam gyerekként abban ahelyzetben, pontosan ugyanabban a helyzetben, amiketátéltem, melyekre emlékezhettem.A Fényt addig nem láttam, amíg a visszatekintésselfoglalkoztam. Mihelyt életem felől kérdeztek, a Fényeltűnt és megkezdődött a visszatekintés. Mégis egészidő alatt éreztem, hogy mellettem volt és életemmegtekintése közben vezet. Tudtam, hogy jelen volt,mert közbe-közbe megjegyzéseket tett. A visszatérőjelenetek mindegyikével valamit mutatni akart nekem.Ezt nem azért tette, hogy megtudakolja, mit tetteméletemben - azt ő tudta már -, hanem kiemelt néhányeseményt és azokat elém helyezte, hogy vissza tudjakemlékezni. Ismételten hangsúlyozta, hogy milyen fontosa szeretet. A legvilágosabban azokat a mozzanatokatmutatta meg, amik a nővéremmel voltak kapcsolatosak,akivel mindig szoros barátságban voltam. Majd a Lénybemutatott néhány esetet, ahol vele szemben önzővoltam, de ugyanokkor sok olyant is, amikor kedvesenés önzetlenül viselkedtem. Megmagyarázta, hogypróbáljak másokra is gondolni s erre minden erőmbőltörekedjek. A figyelmeztetésekben a legkisebbszemrehányás sem volt. Azoknál a jeleneteknél, aholönzően viselkedtem, a Lény csak annyit jegyzett meg,hogy bizony tanulhatnék belőlük. A tudássalkapcsolatban is ugyanígy nyilatkozott. Komolyanfelhívta a figyelmemet tanulmányaimra és közöltevelem, hogy tovább fogok tanulni. Amíg a legközelebbhívni fog (akkor már megmondta, hogy vissza fogoktérni) — addig is fejlesszem a tudásomat. Azt mondta atudásról, hogy olyan állandó folyamat, mely a halálután is tart. Azt hiszem, a Fénylény azért engedettvisszatekinteni az életemre, hogy tanítson.Mindez fölöttébb különös: halott voltam, ténylegesenvisszatekintettem az életemre, amikor gyorsjeleneteken át vezetett. Mégsem voltak annyira gyorsakezek a jelenetek, hogy ne érthettem volna meg őket.Ennek ellenére az egész nem tartott sokáig. Látszólagelőször a Fény jelent meg, aztán következett avisszatekintés, majd újra visszajött a Fény. Úgy tűnt föl,az egész alig tartott öt percig, valószínű azonban, hogyharminc másodpercnél tovább tartott, de pontosan nemtudom megmondani. Csak egy alkalommal ijedtemmeg, nevezetesen akkor, amikor úgy tűnt föl, hogyéletemet itt nem tudom befejezni. Ennek ellenére avisszatekintést szívesen néztem. Szórakoztatott.Élveztem, hogy visszatérhettem a gyerekkoromba,úgyszólván mégegyszer átéltem azt. Olyan út volt ez,amelyen keresztül visszatérhettem a múltba, és amelyutat rendes körülmények között nem lehetett volnamegjárnom.»Olyan beszámolók is elhangzottak, melyekben avisszatekintés élményét a Fénylény megjelenése nélkül130OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XIII – NN. 67/68 MARZO-APRILE/MAGGIO-GIUGNO 2009