OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l'Altrove ANNO XIII – NN ...

az említett munkáidról a híreidet, hogy még bekerülhessen a lapba:Melinda2008. 10. 04. 05:21 Wellington (Új-Zéland)Kedves Melinda,mindenekelőtt gratulálok kiváló vizsgaeredményéhez! Akármilyenidegen nyelv megnehezít akármilyen egyetemi vizsgát és ez alólmég a csodálatosan muzikális olasz nyelv sem menti fel a zabszemtortúránátmenő delikvenseket! Szerény egyedemmel szaporult aMelinda-drukkerek száma, mert, ha jól értettem, lesz még egy-kétalkalom a "megmérettetés"-re! Egyébként őszinte reményem, hogya vizsgáknak végülis anyagiakba fordítható értelme lesz, mert a"megmérettél és életre méltó súlyúnak találtattál" ítélet, ha csakköztiszteletre ad bizonyságot, nagyon sovány jutalom lenne a sokfáradságért és a meg-nem- érdemelt izgalomért, amelyet egy ilyenvállalkozás igényel!Nagyon élveztem (élvezem) Mátyás korának leírását! A megelőzőtörténelmi fejezetek kronológiai sorrendjével szemben ez a részinkább harántszeletekkel mutatja be azt a korát történelmünknek,amelyet az olasz-magyar történelmi viszonyunk fókuszpontjánakismerhetünk el! A királyi dinasztiák egyesülése volt a forráspontjaegy olyan szellemi csereforgalomnak, amely tulajdonképpen areneszánsz magyarországi felitatását foglalja magába! Mátyás erejenélkül sok minden nem lenne ma országunkban! Minden olyan,aminek a reneszánsz az alapja! És nem is csak a művészetekkülönböző ágainak fejlődésére gondolok! Minden, amit a korprodukált Magyarországra egy kirakattá szélesedett ablakonözönlött át a nyomtatástól a puskaporig! Ha eddig a korszakig Ázsiahatára voltunk, ettől a kortól Európa végváraivá lettünk! Ésnemcsak hadászatilag!Belátom, hogy a kódexek színes reprodukálásához nincslehetőség, de a kiváncsiság ördöge nem akar elaludni bennem ésfeltétlenül be fogok szerezni erre vonatkozó színes reprodukciókat,hogy a kódexek miniatúráit is végigpásztázhassam! Apám, mégportréfestő korában, Rómában, ahol műterme volt, megtanultminiatűröket is festeni. Ezek a művei mindig elbűvöltek! Csaknemnegyven esztendős korában lett tolnai ügyvéd, miután nagyapámletette a lábát, amikor megúnta atyám több évre nyúló külföldibohémkedéseit. Nagyapámnak ez a kifejezése valamiféle züllésretesz homályos utalást, de ez még londoni tartózkodása alatt semvolt érvényes, ahol szintén másfél évig portrézott! A kódexekrevisszatérve: nekem különleges élvezetet adnának, noha én csakemblémákhoz és családi címerekhez vagyok szokva apám munkáitismerve!Nagyon sajnáltam, hogy nem tudok olaszul, amikor a Nyugatosokneveire való utalásokat böngésztem! Érdekelne, hogy a Nyugatmilyen irodalmi látvány lehet olasz intellektuális szemmel?! Mert ami szemünkben, ha a nyelvújítás vetése volt az új vetőmagnak, aNyugat feltétlenül aratás, de mindenesetre olyan virágbaborulása amagyar irodalom faunájának, ami valószínűleg nem ismétlődiksoha!Kegyed irodalmi törekvései azért kiválóak, mert a nyugatosokabszolút mércéje az egyetlen mérték! Ezért gratulálok ehhez adupla számhoz is!Kézcsókkal: Imre2008. 10. 09. 21:29 HódmezővásárhelyKedves Melinda!Nagyon köszönöm a párizsi lapját, a héten megérkezett, aszicíliai "nyaralásunk" alatt pedig az Osservatorio Letterarioaktuális dupla száma is. Utóbbit már néhány napja olvasom,nagyon tetszenek Czakó Gábor nyelvi elmélkedései, esszéi, sokérdekes és a leírtak után kézenfekvőnek talált gondolatot találtambennük.Örömmel fedeztem fel újra Benke Rita szuggesztív erejűfestményeit, amelyeket volt szerencsém tavaly augusztusbanBudapesten is látni. Itt is, akárcsak az Ön által írt útibeszámolókképeit nézve jutott eszembe, hogy még jó, hogy van onlineváltozata a folyóiratnak, így legalább ott színesben is láthatóak aképek.Milyen volt a párizsi pihenés? Sikerült a magyar nagyjainknyomdokait bejárva felfedezni a várost?Nekünk a szicíliai egy hét meglehetősen rövid volt ahhoz, hogy asziget minden nevezetességét bejárjuk, így is többet kirándultunk,mert az időjárás nem nagyon kedvezett a strandolásnak - jövőreviszont már biztos, hogy júliusra időzítjük a szabadságokat. Magaa sziget kicsit ellentmondásos volt, kicsit (nagyon) szemetes, aközlekedés tényleg kaotikus, de szerencsére a bérelt autó ellenéreis megúsztuk mindenféle baleset nélkül az ottlétünket. JártunkSegestában, San Vito Lo Capo-ban kuszkusz fesztiválon, Ericében,az Etnánál, Taorminában és Palermóban is. Sikerült vagy kétszázfelvételt csinálnunk, meg már elkezdtem egy kisvisszaemlékezésfélét írni a blogomban, de még nem értem avégére.http://lunapiena.freeblog.hu/archives/2008/10/01/Erdos_Olga_Orszagok_emlekek__Szicilia/Még egy hír, jövő pénteken lesz a kötetbemutató itt Vásárhelyena könyvtár olvasótermében, ma kaptam meg a meghívókat,egyszerű lett, de szép, majd próbálom holnap beszkennelni éselküldeni Önnek is. Aztán remélem, hogy nem lesz igaza SenorAmericonak (ha már megszólítattam általa az Önöklevelezésében), és lesz folytatás is valamikor, anélkül, hogylehúzna a magyar ugar vagy hogy a Hortobágy poétájává,poetessájává válnék :).Még jelentkezem szicíliai képekkel, illetve ha előbb nem is,akkor a beszámolóval, hogy hogy sikerült a bemutató.Addig is szeretettel ölelem, és várom majd a párizsi beszámolóját.A tanulmányaihoz pedig kitartást!Olga2008. 10. 09. 23:47 FerraraKedves Olga!Köszönöm jelentkezését és a küldemények megérkezéséről ahíradást és a rövid beszámolóját, valamint az O.L.-banolvasottakra írt kezdeti reagálását. Párizsba érkezésünk napjánakéjjelén írtam a képeslapokat, s a nagy sietségtől és fáradtságtól -ugyanis már ezen a napon rengeteget gyalogoltunk, barangoltunka városban - "Hongrie" helyett "Hongrois"-t írtam, de szerencséreez nem jelentett gondot, hiszen célba ért. Mindannyianelindulásunk pillanati állapotunknál nyavalyásabbak lettünk apárizsi klímától, gyermekem esetében, Párizsban ráadásul kiújulta gyerekkori, gyakori középfülgyulladása, sőt még légcsőhurutotis kapott. Már több mint egy hónapja nincs egészen jól, most párnapja voltunk szakvizsgálaton, s kiderült, hogy az egész légcsöve,elöl és hátul hólyagosan gyulladt! Nem csoda, hogy mégindulásunk előtt, amikor tüszős mandulagyulladása volt, utánaúgy érezte, hogy van valami a nyelve tövében és nyeléskor fájt,és kellemetlen volt maga a nyelési művelet is. Tehát, az idő amegfázásunk súlyosbodásának kedvezett inkább: az első nap,érkezésünk napján - vasárnap - szép napsütés volt, a naponnagyon meleg, annyira, hogy izzadtunk, az árnyékban hideg, s ezbizony kedvezőtlen volt mindannyiunkra nézve. Ugyancsak amásodik nap: szép napsütés volt ekkor is, de nagyon hidegszeles. Az utolsó két napon meg esett és fújt a hideg szél. A csakrészben mozgólépcsős, fülledt, levegőtlen meleg, metróbólfelkeveredve a hűvös és esős felszínre bizony nem a legideálisabbállapot.Ami Párizst illeti, nem csalódtam benne, a várakozásomszerinti kép tárult elém, s tudván, hogy eklektikus stílusú, nemlepett meg. Szerintem eklektikus mivoltában is megvan a magaszépsége, vonzása. Párizs, az Párizs... Egészségi állapotunk és aronda idő miatt a tervezettekből Versailles elmaradt. Mindennekellenére, egyébként minden jól sikerült, sok szépet láttunk. HaIsten is úgy akarja, már emiatt is visszatérhetünk Párizsba. Nomeg magában a városban van még látnivaló éppenelég. Mindenképpen nagyon elégedettek vagyunk. Rengetegképet kattintottunk Férjem is és én is ezren felül! Hogy mikorfogom tudni megírni a párizsi beszámolót, fogalmam sincs, méga nyári toszkánai beszámolóval is adós vagyok. Most a tanulásminden ilyesmiben hátráltat. (Két időközi vizsgát már le is tettemaz első két modulból 42/50 és 14/20 eredménnyel... Az elsőtindulásunk előtt pár nappal, a másodikat meg most hetedikén.)Párizsról még röviden: abszolút nem tetszett a metrójuk, amelyEurópa egyik legrégebb és legkorszerűtlenebb metrója (!!!), csakrészleges mozgólépcsősor van, nehéz bőröndökkel katasztrofális aközlekedés; fülledt meleg, szinte szauna van mind az állomásalagútjában, mind a kocsikban, s ez is kedvező lehetőség volt amegfázásra, hiszen a felszínre kerülve izzadtan szembetaláltukmagunkat az elmaradhatatlan hűvös széllel. Ami meg különösennem tetszett: a párizsiak modortalansága!!!!!!!!! Azt hittem, hogyaz olaszok a legmodortalanabbak. Nem!!!!! Megváltozott avéleményem: a párizsi franciák óriási bunkók! Ki nem kerülnének,ha az ember útjába kerülnek: a szó szoros értelmében fellökik azembert. Rohannak, nyomják előre, meglökik az embereket, akikelőttük vannak. Egy kb. 40-50 év közötti asszony így esett el ametrón az állólépcsőn lejövet! De még fel sem segítették! Mikor akiáltására hátrafordultunk és segítségére akartunk menni, láttuk,hogy már egyedül feltápászkodott a szerencsétlen. Kimondottantahók, bunkók. Hiába hordják fent az orrukat, különösen az olasz"unokatestvéreikkel" szemben: az olaszok messzemenőenOSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XIII – NN. 67/68 MARZO-APRILE/MAGGIO-GIUGNO 2009 153