OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l'Altrove ANNO XIII – NN ...

Spedicato mindezeket szépen kitárgyalja. (v.ö. EmilioSpedicato: L’Eden riscoperto: Geografia ed altre storie)Kiegészítésképp ezért csupán az alábbi rendhagyóreferenciát vessük latba.A sumér hagyományok után nem árt megismerni ahasonkeletű hindusztáni hiedelmeket, hiszen azok isarról tanúskodnak, miszerint az istenek Khuslyapátólszármaztak, s egykor „Khús földjén éltek.”Erre vonatkozólag egy régi időből fennmaradttudósítást tár elénk dr. Ivala Prosad Singhal, ki azőskhúsokról szólván az alábbi tényadatot közli:„A Puranák könyve négy özönvíz előtti népet említ:Daitya, Naga, Déva és Aria. A Daitya és Naga népeklakhelye Turán volt. Ősapjuk neve Khúslyapa, ennekfelesége volt Khasa és fiai Hiranyakhasa, aki a Ja-khúsnemzetséget, a másik Hiranyja-Khúsipu a Rakhsatörzset uralta. Ezek a Jaxartes (Oxus) folyam mellettéltek. Országuk fővárosa Hiranyapura, más néven Balkhvolt.”Később dr. Singhal azt is elbeszéli, hogy szkítiahajdankori neve Khusa-dvipa, vagyis Khús földje volt. Eszerint tehát ezen régi hindusztáni hagyományokugyancsak arra emlékeztetnek vissza bennünket, hogya szkítaság hajdankori őshona valamikor az Oxusfolyam menti Khúsa-dvipa lehetett. Márpedig ez ugyanazonősturáni bölcsőnek számít, mint az „Édentőlkeletre” elterülő „Khús földje”, amely voltaképpen abibliai Khús pátriárkától nyerte nevét.Tény, hogy ennek az ősi hiedelemnek valamikornyomós oka lehetett, hiszen a későbbi idők folyamánsokáig tartotta magát az emlékezetben. EuripidesBacchanalia c. művében feljegyezte, hogy a Baktrus(Oxus) folyó, ahol az egykori Balkh városa épült,valójában magától Khús ősapától lett elnevezve. Egymásik görög történész Arian, Nagy Sándor indiaihadjáratáról írott beszámolójában pedig arról tudósítbennünket, hogy az ő idejében ezen a tájon még akkorolyan ősi nemzedék lakott, akiknél elevenen élt alegendás hírű Khús őskirály híre, s kinek emlékét, minthajdankori nemzetőst, oly nagy becsben tartották, hogytiszteletére évenként hatalmas nemzeti ünnepet ültek.Magastenes szerint Khús uralmának és hosszasvándorlásának kora Nagy Sándor idejét megelőzően6042 évvel történt. Amely hozzávetőleg egybe esik alegendabeli Dionysus idejével. Márpedig Ciceró írásaalapján ez a Dionysus, aki történetesen a kabirokleszármazottja s Ázsia első őskirálya volt. A Donnellyféle felvetés szerint pedig ez a hajdan virágzó hatalmaskhusita birodalom, Dionysus birodalma, a voltaképpenitörténelemelőtti adzsemi birodalom volt. Melynekuralma idején úgy India, mint a távolabbra eső Arábia,Egyiptommal együtt valamikor a khusita-aditákfennhatósága alá tartozott. (v.ö: Ignatius Donnelly:Atlantis the Antediluvian World, New York, 1971)Sajnos az adzsemi birodalom híréről azonban bölcsenhallgat a történelem. Az ókori népek közül kevesenemlékeznek vissza. Olyan roppant történelmi távlatbaesik tőlünk, hogy emlékének merőben nyoma veszett.Általában keveset tudunk afelől, hogy mi volt előzőleg.Avagy éppenséggel ki volt, s milyen volt ez az ősnép,amely az emberiség egyik fő ágazatát képezte.A KÚTFŐK GYÉR TANÚSKODÁSAMint láttuk, egy rejtélyes világ hever mögöttünk.Egy eltemetett ódon világnak beláthatatlan időtartalmúkorszaka, amiről a historikusok nem nyújtanak jóformánsemmilyen szilárd alapot, semmilyen történetfeltáráshoz.Egyetlen támpont, „egyetlen tartós és hitelesmegértési kategóriánk van, és ez a régi szent könyvekkinyilatkoztatása. Ez a valóság megértésének lehetősége,az egyetlen kategória, mely a megértést megnyitja,az maga az őshagyomány”, írja Hamvas Béla.Krónika hagyományaink közül egyedül a nemrég „újrafelfedezett” Tarih-i Üngürüs (A magyarok története) az,amely számunkra „Adzsem” néven megőrizte ennek azősi bölcsőnek a kései emlékét. Ebben a nevezetesómagyar gestában számos alkalommal találkozunk vele.Éppúgy, mint a korabeli perzsa Abu Kásim Firdusihatalmas epikus költeménye a Királyok könyve, ahol azeseményekre épült szóhagyomány a költészetnekmaradandóbb formájú alakulásában a krónikásnakőszinte forrásává lett. ( v.ö. Firdusi: Il Libro dei Re,ford. Italo Pizzi, Torino, 1887)Vajon meddig kell vagy meddig lehet visszamenni,hogy valamilyen képet, feleletet kapjunk arravonatkozólag, hogy ki volt valójában a világ legrégibbnépe, az adzsemi birodalom népe?Köztudomás, hogy a krónikákon kívül a Szentírás egyolyan különleges adatot tartalmaz, mely az említettKhús és Havilla földjén túl egy teljesen ismeretlen földreutal. Egy olyan területre, amely valahol az „Édentőlkeletre” terült el.És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nódföldjén, Édentől keletre. (Gen. I. 4:16)Úgy tűnik azonban, mintha ez a „Nód” szó egyvéletlen elírás volna. Ugyanis a Vulgata verzióban azeredetibb formában „Ad” változatban szerepel.: „Interra Ad orientalem plagam Eden.” (v.ö. JustaVulgatam Clementinam Parisiis, 1927)Mindenesetre dr. Franz Delitzsch híres német bibliaszakértőnek nem kis fejtörést okozott az említett bibliaiidézet értelmezése. Hiszen logikus felfogás szerint máreleve kétesnek tűnik olyan állítás, miszerint az édenenkívül egyáltalán létezett volna még egy embericivilizáció ahová Isten által az édenből kiakolbolosítottKain elmenekült volna. Márpedig a Szentírásszempontjából tekintve igen! Ugyanis a bibliai passzustovábbi szakaszában Kain viselt dolgai felől eztolvassuk:És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevérőlHanóknak. (Gen. I. 4:17)De akkor honnan vett magának Kain feleséget –kérdezi -, hacsak nem onnan, ahova elmenekült. Mivelszerinte Nód földjén akkortájt már emberek éltek.Mindenesetre Delitzsch ezeket a dolgokat azzalmagyarázza, hogy Nód földjéről szóló bibliai utalásvalamikor kétségtelen egy időtől szürkült hagyományszerves részét képezhette. A továbbiak során Nódfekvéséről akként vélekedik, miszerint ez a földrészvalahol Kelet Ázsiában lehetett. Majd Von Bohlem ésColenso utalása alapján azon meggyőződésre jut, hogyez a térség valójában Észak India. (v.ö. Franz Delitzsch:New Commentary on the Genesis, Edinburgh, 1888)142OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XIII – NN. 67/68 MARZO-APRILE/MAGGIO-GIUGNO 2009