AQUINCUM

végén, 3. század elején. Ehhez a kőfalhoz
egy sóderes járószint is tartozott.
Az ásatás során három kutat tártunk föl,
(4. kép) amelyek közül kettő földkút volt
(170. és 217. obj.), egyet pedig kőből raktak
(168. obj.). Ez utóbbi, 135 × 115 centiméter
belvilágú kút betöltéséből gazdag
leletanyag került elő. Vörös és fehér festésű
freskótöredékek, római házikerámia,
állatcsont, tegulák, imbrexek, örlőkő, profi
lált párkánykőtöredék, küszöbkő, kisebb
szobor befogadására szolgáló kőfülke, két
felirat nélküli és egy Silvanus Domesticusnak
dedikált feliratos oltárkő. (5. kép)
Talán jogos a feltevésünk, hogy a kútba egy
elpusztult Silvanus szentély inventáriumának
anyagát is behajították, a szoborfülke,
az oltárkövek és a jóminőségű, vastag alaprétegű
freskótöredékek legalábbis ebbe az
irányba mutatnak.
Az említett Silvanus oltárt egy bizonyos
Aurelius Lucilius állíttatta, aki nomen
genti léje alapján valószínűleg Caracalla
Kr. u. 212-es constitutioja alkalmával
kapta meg római polgárjogát. A település
kronológiai kérdéseire vetítve ez azt jelen
ti, hogy Silvanus Domesticus közelbe
118
4. kép: Kőből rakott kút
(168. obj.)
Fig. 4: Stone well (feature
no. 168)
covering the destruction layer of daub and
adobe. A gravely fl oor level was associated
with this stone wall.
Three wells were unearthed during the
excavation. (Fig. 4) Two of them were
shaft wells (features nos 170 and 207) and
one was a masonry-lined well (feature no.
168). This latter one measured 135 × 115
cm on the inside and its fi ll contained a
rich fi nd material: red and white painted
fresco fragments, Roman household pottery,
animal bones, tegulae, imbrices, a
quern, a fragment of a profi led corbel, a
threshold stone, a stone niche, which may
hace held a small statue, two altar stones
with no inscriptions and one inscribed
with a dedication to Silvanus Domesticus.
(Fig. 5) It seems likely that this fi nd
assemblage represents the remains a
destroyed Silvanus shrine that had been
tossed into the well, at least this is what
the statue niche, the altar stones and the
high quality fresco fragments with their
thick paint undercoating suggest.
A certain Aurelius Lucilius had the
above-mentioned Silvanus altar raised.
According to his nomen gentile, he was