AQUINCUM

sírkert részletét tártuk fel, (2. kép) melyek
szabályos, a felmenő részeken átlagban 0,5
méter vastag kőfalait jó minőségű habarcs
rögzítette. A falak kövei általában a két
sor mélységű szélesebb alapozás fölött két
sor magasságban maradtak meg. Mindkét
sírkert nagyjából kelet nyugati tájolású,
bejáratuk dél felé nyílt.
A keleti sírkert a korábbi, Nagy Lajos-féle
XLI. sírkerttel azonosítható, amelynek
belsejében az akkori ásató egy hamvasztásos
sírt tárt fel. Ennek az építménynek
nyugati falához épült hozzá a másik sírkert
(XLII. sírkert), amelyben három ovális,
már feltárt hamvasztásos sír nyomát találtuk.
A sírkertek déli falán kívül az egykori
falkutató árkokon kívül két járószintet
különítettünk el a sárga murvás geológiai
rétegek fölött. A sírkertek északi oldalán
köves felület részlete rajzolódott ki, amely
azonban omladék is lehetett, alatta korábbi
fázisra utaló, kövekkel szabályosan
körberakott cölöplyukat találtunk. A keleti
sírkert északi fala mellett földbemélyített
sírkő alsó részét tártuk fel, amelyet valószínűleg
már az ókorban szétvágtak.
A 2. szondát az első szondától keletre
nyitottuk 10 × 10 méteres méretben. A
szonda nyugati felében megtaláltuk a
Nagy Lajos által térképen jelölt négyszögletes,
részben elpusztult sírkert (XXXVIII.
sírkert) két párhuzamos, kelet–nyugati
irányú falát. Hogy az építmény keleti része
miért pusztult el, arra a feltárás során
választ kaptunk. Ennek oka, hogy a sírkert
keleti része egyelőre ismeretlen rendeltetésű,
nagyjából északkelet–délnyugat irányú
hatalmas beásás (ovális beásás, árok?)
fölé épült. A nagy mennyiségű kora római
kerámiát tartalmazó beásást több fázisban
töltötték fel, betöltésében cölöpkötegek
nyoma is megfi gyelhető volt. A törmelék
fölé épített fal valószínűleg valamilyen
cremation and 2 inhumation burials and a
sarcophagus) and yet another burial were
uncovered.
Test trench 1 was opened in the western
part of the unearthed cemetery. It measured
10 × 10 m, and was later enlarged by
3 m. The test trench was divided into four
quarters with regular section walls. The
fragment of two connected graveyards was
found (Fig. 2). The regular stone walls,
which were 0.5 m thick on average in the
vertical parts, were fi xed with high quality
mortar. The stones were preserved in two
rows on top of a wider foundation, also
comprising two rows. Both graveyards had
an approximately eastern orientation with
the entrance facing south.
The eastern graveyard was earlier and
had been marked as graveyard XLI by Lajos
Nagy who unearthed a cremation burial in
it. The other graveyard was built against
the western wall of this construction
(grave garden XLII). In it we found traces
of three oval, formerly unearthed cremation
burials. Two fl oor levels could be differentiated
above the yellow geological layers
with rubble outside the southern wall
of the graveyards and outside the former
trench deepened for the exploration of the
wall. Part of a stony surface was outlined
on the northern side of the graveyards,
which may just as well be a debris layer.
A posthole surrounded by a regular circle
of stones was found under it dating from
a former phase. Beside the northern wall
of the graveyard, the lower part of a sunken
tombstone was discovered which had probably
been cut in two in classical times.
Test trench 2 was opened east of the
fi rst trench measuring 10 × 10 m. In the
western part of the trench we found two
parallel (east–west oriented) walls of the
quadrangular, already partially destroyed
85