AQUINCUM

zép ső rézkori kultuszélet (vö.: MAKKAY
1963; BÁNFFY 1985; BÁNFFY 1991;
HORVÁTH 2001) megismeréséhez.
Az idei évben feltárt régészeti jelenségek
nagyobb része a középső bronzkori
Vatya-kultúra hagyatékához sorolható.
A feltárt terület északi részén húzódó
homokháton talált objektumok elhelyezkedése
alapján az egyrétegű, laza szerkezetű
telepnek csak a déli határát sikerült
megfogni. Az ásatási terület északi részén
viszonylag sűrűn helyezkedtek el a gödrök,
ezt az egységet egy elsekélyesedő árok
határolta el a lazábban elhelyezkedő többi
objektumtól. (3. kép) Ez is azt igazolja,
hogy az egykori településnek csak feltehetően
kis egységét sikerült feltárnunk,
nagyobb része, a már beépített Vezér és
Miskolci utca házai alatt húzódhat. A
telepet délről széles, bejárattal rendelkező
árok határolja, (4. kép) alján helyenként
nagyobb kődarabok feküdtek. (5. kép) A
feltárt objektumok többsége szabályos kör
alakú hulladékgödör volt. Kiemelkedik
közülük a szelvény északi szélén feltárt,
egymás mellett található három gödör,
melyek betöltésében összesen három ép
bögrét találtunk. (6. kép) A bronzkori
objektumokból a középső bronzkori (Kr. e.
2000–1500) vatyai kultúra jellegzetes házi
kerámiája került elő (füles bögrék, tál- és
fazéktöredékek). A bögrék párhuzamait a
vatyai kultúra késői időszakának kerámiaművességében
találjuk meg, (KOVÁCS
1978) az egyik kis bögrén és néhány
töredéken megjelenő bütyökdísz alapján
(KOVÁCS 1984, Taf. LXII, 1–10) a telep a
vatyai kultúra késői időszakára, a koszideri
időszakra datálható.
A települések sánccal, árokkal történő
erődítése jellemző a középső bronzkor
időszakára. Ezek az erődített telepek a
korszakban lezajló gazdasági és társadalmi
4. kép: A telepet délről határoló nyitott, bronzkori
árok (130. objektum)
Fig. 4: Open Bronze Age ditch bordering the
settlement to the south (feature no. 130)
5. kép: A telepet délről határoló bronzkori árok bontás
közben (130. objektum)
Fig. 5: Bronze Age ditch bordering the settlement to
the south during cleaning (feature no. 130)
173