AQUINCUM
AQUINCUM
AQUINCUM
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
16. Budapest, III. ker., Pók utca (Hrsz.:<br />
23229/1)<br />
A BTM Aquincumi Múzeum a Fővárosi<br />
Önkormányzat megbízásából az idei<br />
évben megkezdte az úgynevezett „Aquincumi<br />
híd és kapcsolódó úthálózata”<br />
tervezéséhez szükséges örökségvédelmi<br />
hatástanulmányt előkészítő régészeti feltárásokat.<br />
A Szentendrei úttól keletre eső területre<br />
tervezett útszakaszhoz, amely közvetlen<br />
közelről érintené az aquincumi polgárváros<br />
északi szegélyét, több lehajtó is tartozik<br />
majd. Ezek egyikén, a Pók utca 23229/<br />
1 hrsz. telken nyílt lehetőség a szondázó<br />
jellegű kutatásra, amely jövő év márciusában<br />
folytatódik. A terület az aquincumi<br />
polgárváros északi kapujától körülbelül<br />
100–110 méterre keletre található. Közvetlen<br />
környezetében két alkalommal folyt<br />
régészeti kutatás: 1946–47-ben Szilágyi J.<br />
ugyanezen területen három kisebb, hoszszúkás<br />
alaprajzú épületet talált (raktárhelyiségek?)<br />
útrészlettel, illetve az északi<br />
városfal egy kisebb szakaszát. (SZILÁGYI<br />
1950, 311–312) A területtől északkeletre<br />
(Pók utca – Péter utca sarka) 1984-ben<br />
Zsidi P. az északi városfalat kísérő vizesárkot<br />
és útfelületet regisztrált. (ZSIDI 1984,<br />
472)<br />
A fentiek ismeretében kutatóárkunkat<br />
észak-déli irányban húztuk az Aranyhegyi<br />
pataktól a Pók utca vonaláig. Bár a kutatás<br />
még nem fejeződött be, az előkerült emlékek<br />
periodizációja és topográfi ai helyzete<br />
részben már most meghatározható.<br />
Az igen vastag (2,5 méter) újkori feltöltés<br />
alatt, amely valószínűleg Szilágyi J.<br />
kutatásait követően, 1947-től került a területre,<br />
árvízvédelmi célból, már az erősen<br />
lepusztított római rétegeket találtuk. A<br />
feltöltés, amelyből római kori oszlopbázis<br />
került elő, jól mutatja az akkori terepviszonyokat.<br />
A patakparti terület erősen lejtett<br />
mind déli, mind pedig keleti irányba. A<br />
töltés alatt az árok teljes hosszában (21,6<br />
méter) egy észak–déli irányú, 60 centiméter<br />
széles, habarcsba rakott kőfal vonult<br />
végig, leágazás nélkül. A fal erősen megdőlt<br />
– helyenként ki is borult – kelet felé,<br />
már a római korban is létező erős keleti<br />
7. kép: Római kori<br />
árkok és későbbi<br />
mezőgazdasági<br />
művelés nyomai (Bp.,<br />
III. ker., Nánási út<br />
5–7.)<br />
225
Change language