AQUINCUM

30 × 16 méteren épülő ingatlan 60 centiméter
széles sávalapárkaiban vizsgáltuk
át a területet először 90 centiméter, másodszor
a beruházó által kijelölt 18 helyen
170 centiméter mélységben. A területet
egységes rétegek borították, melyek a mai
járószinttől lefelé haladva a következők:
humusz 10–20 centiméter mélységig,
amely alatt 80–90 centiméter sárgásbarna
agyagos, majd 15–20 centiméter vastag
sötétbarna réteg húzódott, fokozatosan
sötétülve 15–40 centiméter vastagságban.
Ez a réteg tartalmazta a régészeti leletanyag
többségét, melyet 140–150 centiméter
mélyen nagyjából 10 centiméter
vastagságú murvás, kavicsos hordalékréteg
követett további objektumfoltokkal, amelyek
a murva alatti narancssárga sóderes,
kőporos altalajba voltak beásva. A felsőbb
szintektől kiindulva objektumszerű
foltokat állapítottunk meg csekély őskori
morzsalékanyaggal, amelyet a sötétbarna
rétegtől kezdődő, újabb objektumfoltok
követtek a Dunántúli Vonaldíszes Kultúra
kottafejes csoportjának időszakából
származó kerámialeletekkel. A murvás
réteget átvágva meglepődve tapasztaltuk
4. kép:
Szabályos
félkör alakban
elhelyezkedő
cölöplyukak
foltjai az
alapárokban
az alapárkok északi felén az egymás mellett,
szabályos félkör alakban elhelyezkedő,
sötétbarna betöltésű, cölöplyuk nagyságú
foltokat. (4. kép) Sajnos leletanyag nem
került elő ez utóbbiakból.
Tézer Zita
10. Budapest, III. ker., Kisbojtár utca 17.
(Hrsz.: 19900/14)
A szóban forgó telek megfi gyelése és feltárása
a telek tulajdonosának, Cserjési
Jenőnek megbízásából történt, a munka
elvégzését a közelben lévő őskori és római
kori lelőhelyek tették indokolttá (III. ker.,
Bojtár utca 34.: LÁNG–SZILAS 2003).
A kutatások 2004. február 26-án és 27én,
a családi ház épülettömbjének gépi
földkitermeléséhez kapcsolódó régészeti
megfi gyeléssel kezdődtek, melyet Láng
Orsolya és Havas Zoltán végeztek el.
Ennek során egy 11×11 négyzetméteres,
1,45 méter mély alap kiásása történt meg,
melynek bázisszintje a környék feltárásaiból
is ismert sötétbarna-fekete humuszos
219