AQUINCUM

lokalizálható szentélye (szent körzete?) a
késő Severus-korban még biztosan funkcionált,
tehát a vicusnak ezen a részén (az
úgynevezett „nyugati negyed” területén)
nem szűnt meg az élet a markomann háborúk
pusztításaival. Ugyanerre utal a fent
említett, markomann háborúkban elpusztult
lakógödör is (169. obj.), amelynek
planírozással kiegyenlített omlásrétegére
egy kőkonstrukciójú építményt emeltek
megújított járószinttel.
Mezőgazdasági munkálatokkal kapcsolatos
építmény része lehetett az a
teknőszerűen mélyülő, alján kavicsos, oldalain
agyagfallal határolt nagyobb gödör
(181. obj.), amelyből kiemelkedően nagy
mennyiségben kerültek elő növényi magvak,
elsősorban gabonamaradványok (az
archaeobotanikai vizsgálatokról lásd lentebb).
Az objektum zöme a Kitérő út alá
futott, teljes megkutatására, alaprajzának
tisztázására így sajnos nem volt lehetőség.
A betöltéséből előkerült közép-galliai
sigillaták, pannoniai pecsételt kerámia és
az „S” profi lú tálak együttese alapján a 2.
század első felére keltezhető az objektum.
A gödör fölötti metszetfalon tudtuk csak
dokumentálni a Nagy Tibor 1952. évi ásatása
alkalmával előkerült háromhelyiséges
kőépület egyik észak–déli falát, amely ráépült
a betöltésre.
Ugyancsak gazdasági-ipari célokat szolgálhatott
az a több földbemélyített gödörből
álló objektumcsoport (192., 212. és
215. obj.), amely a római telepjelenségek
nyugati szélén helyezkedett el. Az újkori
bolygatások miatt a gödröknek csupán az
alja maradt meg, így a funkció meghatározásában
kevés adatra támaszkodhatunk.
A gödörcsoport délnyugati részén, részben
kőlapokkal szegélyezett csatornaszerű
kiképzést találtunk (212. obj.), amely egy
mélyebb, kiöblösödő gödörbe (215. obj.)
probably granted Roman citizenship on
the occasion of Caracalla’s constitution
in AD 212. Concerning the chronology
of the settlement this means that the
nearby Silvanus Domesticus shrine (holy
district?) was still certainly functioning
in the late Severus period. Consequently,
life did not come to an end in this part of
the vicus (in the territory of the so-called
“western district”) despite the devastation
brought about by the Markomann wars.
The above-mentioned semi-subterranean
house (feature no. 169) suggests the same.
It was destroyed during the Markomann
wars, but a stone construction with a
renewed fl oor level was raised on the levelling
layer spread over it.
The trough-shaped, larger pit with a pebbly
bottom and clay sides, may have been
part of a construction linked with some
kind of agricultural activity (feature no.
181). An uncommonly large quantity of
seeds, especially cereals, was found in its
fi ll (for the archaeobotanical analyses see
below). The better part of the feature extended
under Kitérő Road, and, regrettably,
it was not possible to investigate the entire
feature. The Central Gallic Samian wares,
the Pannonian stamped ceramics and the
bowls with ‘S’ profi les date the feature to
the fi rst half of the AD 2 nd century. One
of the north–south running walls of the
three-roomed stone building uncovered
during Tibor Nagy’s excavation from 1952,
built over the fi ll, could only be documented
in the section wall above the pit.
The feature cluster of a series of pits
(features 192, 212 and 215) may have also
served agricultural purposes. It was uncovered
by the western edge of the Roman
settlement phenomena. The modern
disturbances left only the bottom of the
pits, thus, we have very little information
119