AQUINCUM

tőségét azonban jól mutatja, hogy különböző
időpontokban változatos, az egyes
korszakokra jellemző falkonstrukciókkal
(tégla, beton, vasbeton) erősítették meg.
Az egész építményt, későbbi periódusaival
együtt, a vastag, olajbarna színű agyagrétegbe
ala poz ták. A pinceszinten régészeti
korszakba tartozó réteget, illetve objektumot
nem találtunk, s minthogy a telek teljes
keleti fele az itt ismertetetthez hasonló
feltöltést és rétegviszonyokat mutatott,
vizsgálódásunkat az egykori természetes
domb lábától a nyugati részre, az egykori
domb tetejére és lejtőjére korlátoztuk.
A „B” árok mintegy 30 méter hosszú és
15 méter széles volt. Itt két kultúrréteget
azonosítottunk: egy épülettörmelékes
sötétbarna színűt, alatta pedig egy lényegesen
homogénebb, intenzív emberi
jelenlét nélkül talajosodott, ugyancsak
sötétbarna színű réteget, amely azonban
lefelé fokozatosan olajbarnába ment át.
A jelenség fokozatossága a domb tetején
képződött humuszos öntéstalaj tartós
szárazra kerülésével, és a növényzet megtelepedéséből
következő szervesanyag-felhalmozódással
ma gya ráz ható. Az emberi
tevékenység nyomát bőségesen megtaláltuk
a sárga színű, homokos altalajban
is. A fentebb vázolt stratigráfi a kizárólag
az árok nyugati sávjára igaz, ahol egykor
a dombtető húzódott. A lejtős részen
a talajosodásnak nem találtuk nyomát,
helyén a Duna kiöntéséből származó
vörös és sárga színű agyagrétegződések
húzódtak. Mindez azonban nem jelenti
azt, hogy sosem volt talaj a lejtőn, sőt,
ellenkezőleg, az ott talált sírok betöltése
barna színű volt, vagyis a sírok leásása a
dombtetőn megfi gyelt, talajosodott rétegen
keresztül történt, amely a későbbiek
folyamán lemosódott, és így számunkra
megfoghatatlanná vált.
56
identifi ed: a dark brown layer with building
debris and, underneath it, a much
more homogenous one, also dark brown,
which had humidifi ed without intensive
human interference. Lower down this
layer gradually turned olive-brown. The
gradual nature of the phenomenon can
be explained by the fact that the humic
alluvium, which had developed on top
of the hill, desiccated and organic material
accumulated as the vegetation settled
on it. We found ample traces of human
activity in the yellow sandy substratum
as well. The stratigraphy outlined above
was valid only in the western zone of the
trench where the top of the plow-zone had
been. No traces were found of any trace of
humidifi cation on the slope. It had been
replaced by red and yellow clay layers from
Danube fl oods. It does not, however, mean
that there had never been any soil on the
slope. In contrast, the fi ll in the graves
unearthed there was brown in colour, suggesting
that the graves were dug into the
humidifi ed layer observed on top of the
hill, which later became denuded and no
longer identifi able.
Roman graves appeared along the entire
length of the western zone. They were
only sporadically noted on the slope (erosion
left intact only the most deeply dug
graves).
A northwest–southeast oriented stone
wall bordered the southern end of the
western zone. Only the lowermost row of
stones of the wall was preserved. No other
walls branched out from the preserved
stretch. Its extension to the southeast was
destroyed by constructions in the early
and later modern periods. South of this
wall we found grave constructions: fi ve
brick graves and two stone casket graves.
(Fig. 2) All had been violated. Their very