AQUINCUM

találtunk, ebből, a vázat befedő durvított
külső felületű edény töredékei, valamint
egy kőpenge került elő. A csonkított váz
ettől a tapasztott, égett kis dombtól délre
feküdt. A kerámiatöredékek alapján az objektumot
a középső rézkor időszakára datálhatjuk.
A gödör magányosan került elő,
épétményre utaló nyomot nem fi gyeltünk
meg. Középső rézkori szórványos kerámiatöredékek
a Rákos-patak túlsó partján
2003-ban feltárt területen kerültek elő.
(ENDRŐDI–HORVÁTH 2003)
Az objektum nem sorolható a középső
rézkor időszakának ismert zsugorított
csontvázas sírjai közé (a főváros vidékéről:
VIRÁG 1995; ENDRŐDI–REMÉNYI
2003, 2. kép; ZSIDI–REMÉNYI 2003, 6.
kép; HORVÁTH 2003), ugyanakkor a feltárt
jelenség párhuzamai ismertek a középső
rézkor időszakából. (MAKKAY 1980/
1981; BÁNFFY 1985; BÁNFFY 1991) Balatonmagyaródon
egy gödörben, amelynek
közepén szintén egy kisebb halom állt, egy
hasonló testtartásban gödörbe helyezett
váz került elő. (BÁNFFY 1985) Ugyancsak
a 67. objektumhoz hasonlóan csonkított
(levágott lábú) vázat találtak (több holtest
maradványával együtt) Balatonöszödön egy
kútban. (HORVÁTH–JUHÁSZ–KÖHLER
2003) A kutatás az ilyen objektumokat egyértelműen
áldozati gödörként interpretálja.
A Zuglóban előkerült objektum esetében
ezt erősíti a szokásos temetkezésektől
eltérő módon történő gödörbe helyezés, a
test megcsonkítása (a lábak levágása és a
koponya betörése), a gödörben és a vázon
megfi gyelt égésnyomok. A gödörben található
halom balatonmagyaródi párhuzamát
Bánffy Eszter az antik világban ismert
omphalos-szal hozza kapcsolatba. További
hasonlóság a zuglói gödör és a Bánffy Eszter
által összegyűjtött hasonló objektumok
között az összetört edény töredékeinek,
a large oval hole on the skull. The chest
was covered with a number of larger shard
of coarsened surfaces (Fig. 2). An ashy
spot, suggesting burning, was unearthed
aligned with the chest of the skeleton on
the bottom of the pit, in its northern part
and in the centre while the skull was also
burnt on a small surface. Clay plastering
was observed on the wall of the pit under
the burnt spot, from which fragments of
the vessel with roughened surfaces covering
the body and a stone blade were
recovered. The maimed skeleton lay south
of this plastered, burnt small heap. The
shards date the feature from the Middle
Copper Age. The pit was an isolated feature
with no trace of an nearby dwelling.
Scattered shards from the Middle Copper
Age were collected on the other side of
the Rákos Stream, which was investigated
in 2003 (ENDRŐDI–HORVÁTH 2003).
The feature cannot be classifi ed among
the known inhumation burials with
crouched skeletons dated from the Middle
Copper Age (from the territory of he capital:
VIRÁG 1995, ENDRŐDI–REMÉNYI
2003, Fig. 2, ZSIDI–REMÉNYI 2003, Fig.
6, HORVÁTH 2003). Analogues to the un-
2. kép: Rézkori sír (67. objektum)
Fig. 2: Copper Age grave (feature no. 67)
171