AQUINCUM

lákból emelt fehérre vakolt épületek közeli
jelenlétére lehet következtetni.
Újabb szárazabb időszak nyomát mutatja
a hegyről a megnövekedett erózió
hatására lecsúszó nagyobb mennyiségű
agyagréteg, amely vastagon beborította a
területet.
A Kr. u. 2. század elejére keltezhető az
a kelet–nyugati irányú köves-téglás, opus
mixtum jellegű alépítménnyel rendelkező
vízvezeték, amelyet egy újabb hegycsuszamlást
követően megújítottak. A későbbi
víz- vagy csatornavezeték (7. kép) alatt
két szögletes, kövekből épített pillért találtunk.
(8. kép) A pilléreket sárga agyagos,
fehér mészpettyekkel kevert rétegbe ásták
be. A vízvezeték külső falát kőből, belsejét
tegulából építették, két téglán a legio II
Adiurix PF lunula és planta pedis formájú
bélyegei maradtak meg. A vízvezetéket a
Kr. u. 2. század közepén vagy azt követően
betöltötték. A későbbi csatorna felhagyása
után újabb, a hegyről származó agyagcsuszamlással
kell számolni.
A terület további hasznosítására utalnak
az agyagból épített, kővel megerősített
falú tűzhelyek vagy kemencék. (9. kép) A
tűzhelyek környezetéből nagy mennyiségben
láttak napvilágot állatcsontok és vasszögek,
azonban keltező értékű leletanyag
nem került elő, ezért datálásuk bizonytalan.
A kisebb, vörösre égett falú tűzhelytől
nyugatra római, köves-téglás planírozást
dokumentáltunk. A két, valószínűleg római
kori objektum (tűzhely és omladék)
déli irányba folytatódott, azonban teljes
feltárásukra nem nyílt mód. A szögletes,
nagyméretű tüzelőhely esetében középkori
vagy az újkori keltezés sem zárható ki.
A tűzhelyeket két újabb agyagcsuszamlás
során keletkezett sárga agyagréteg
borította, amelyek között nedvesebb,
növényzet megtelepedésére utaló időszak
36
7. kép. Kelet–nyugati irányú csatorna
Fig. 7: East–west running ditch
8. kép. Pilléralapok (?) a csatorna mellett
Fig. 8: Pillar bases (?) beside the ditch