AQUINCUM

A nyugati sáv teljes hosszában római
sírok jelentkeztek. Jelenlétüket a lejtős részen
csak szórványosan érzékeltük, csupán
a kellő mélységig leásott sírokat hagyta
érintetlenül a talajerózió.
A nyugati sáv déli végét északnyugat–délkeleti
irányú kőfal határolta le. A
falból mindössze a legalsó kősor maradt
meg. A megőrződött szakaszról leágazás
nem indult, délkeleti irányú folytatását
az új- és legújabb kori építkezések során
pusztították el. Az említett faltól délre
csupa épített sírt: öt tégla- és két kőládasírt
tártunk föl. (2. kép) Kivétel nélkül
rabolt volt mindegyik. Rendkívül szoros,
olykor teljesen egymáshoz simuló, olykor
egymáson nyugvó elrendezésük magában
véve is érdekes. A rendezőelvnek, amely e
sírokat „összezsúfolta”, a telekhatár vonalában
előkerült kőépület rejtheti a kulcsát.
Itt egy északkelet–délnyugati tájolású falat
fedeztünk fel, amelyet az egyik téglasírral
átvágtak. Amikor a fal átvágása történt,
az említett fal értelemszerűen már nem
játszott szerepet, sőt, miután az alapokig
visszabontották, nem is látszott ki a
földből. A helyén ekkoriban már egy, a
keleti végén apszissal záródó épület állt,
amelynek nyomott ívű lezárásához a korábbi
fal egy részét használták alapnak. (3.
kép) Az apszisos épület köré temetkeztek
a kő- és téglasírok tulajdonosai. A telekhatár
vonalában futó, különböző periódust
jelölő falak, és a hajdan ezekhez tartozó
építmények pontos funkciója a feltártság
jelenlegi fokán nem állapítható meg, csupán
találgatásokra nyújtanak lehetőséget.
A telekről leválasztott, önkormányzati
kezelésben lévő sáv jövőbeni feltárása
bizonyosan közelebb visz majd a helyes
interpretációhoz.
Az északnyugat–délkeleti tájolású kőfaltól
északra, az árok teljes hosszában
3. kép: A déli sírkertben álló ismeretlen rendeltetésű
kőépítmény keleti lezárása
Fig. 3: The eastern end of the unindentifi ed stone
building in the southern graveyard
tight arrangement is interesting in itself;
they were sometimes built closely against
or over each other. The clue to this arrangement,
the “cramping” of the graves,
may lie in the stone building discovered in
alignment with the edge of the lot. Here,
we found a northeast–southwest oriented
wall, which was intersected by one of the
brick graves. By the time the wall was cut
through, logically it must have already
lost its function. The wall had thus, been
pulled down to its foundations and was
no longer visible on the surface. A building
closing in an apse on its eastern end
stood in its place. This apse, ending in a
fl attened arch, was based on part of the
former wall. (Fig. 3) The dead lying in
these stone and brick graves were buried
around the building with the apse. The
57