AQUINCUM

RI-CSÁNK 1967; Becsehely I.: KALICZ
1983–84; Bicske: MAKKAY 1975, 1978;
Balatonszárszó: OROSS 2004, Biatorbágy:
REMÉNYI–TÓTH 2004). A kultúra
legidősebb szakaszában már megjelenő
létesítmények (KAUFMANN 1982) a közép-európai
vonaldíszes kerámia területén
főként a fi atalabb fázisokban terjedtek el.
Méretük, szélességük, szerkezetük változatosságot
mutat, funkciójuk gazdasági,
védelmi, közösségi, kultikus egyaránt lehetett
(pl. HÖCKMANN 1972, 14. ábra;
WINDL 1991). Az árokrendszer magát a
települést is védhette, de a telepeken belül
önálló árokrendszerek is megjelennek.
Miután az albertfalvai árokrendszer kiterjedése,
alaprajza jelenleg csak töredékesen
ismeretes, rendeltetésével kapcsolatosan
további kutatások adhatnak választ.
A feltárás során talált kevés leletet tartalmazó,
szórványos római kori gazdasági
objektumok (földkút és gödör) alapján arra
következtethetünk, hogy a terület már
kívül esett az albertfalvai auxiliáris vicus
sűrűbben beépített lakóövezetein. Ennek
a települési peremzónának a funkcióját
nyilvánvalóan a különféle mezőgazdasági
tevékenységek, állattartás és legeltetés
határozták meg.
M. Virág Zsuzsanna – Beszédes József
– Reményi László
Irodalom/References:
GÁBORI-CSÁNK 1967 – Gábori-Csánk
V.: Budapest III. Békásmegyer. Az 1966. év
régészeti kutatásai. RF 28 (1967) 9.
HORVÁTH 2004 – Horváth Z.: A Fehérvári
út 202. régészeti lelőhely geo-pedológiai
vizsgálata. Budapest, 2004. (Kézirat)
BTM Régészeti Adattár
of fi nds washed into the deeper areas.
As a result of the excavation we know
that a more extensive settlement from
a younger phase of the Transdanubian
Linear Pottery culture was located here.
Its centre must have been north or west
of the investigated territory, in the region
of Fehérvári Road and in the residential
district in the same region. The ditch
fragments that have also appeared in
other sites of the Central European Linear
Pottery culture have been observed at
a number of excavations in Transdanubia
as well as in Budapest (Békásmegyer:
GÁBORI-CSÁNK 1967; Becsehely I.:
KALICZ 1983–84; Bicske: MAKKAY
1975, 1978; Balatonszárszó: OROSS
2004, Biatorbágy: REMÉNYI–TÓTH
2004). These ditch systems, which already
appeared in the oldest phase of the
culture (KAUFMANN 1982), became
especially common in the territory of
the Central-European Linear Pottery
culture in its younger (earlier) phases.
Their measurements, widths and constructions
display great diversity. Their
function may have been defensive, communal
or cultic (e.g. HÖCKMANN 1972,
fi g. 14; WINDL 1991). The ditch system
may have played a part in defending the
settlement itself, although independent
ditch systems can be found within the
settlements as well. As the extent and
the ground plan of the ditch system at
Albertfalva is still fragmentary, further
investigations will be necessary to determine
its function. Scattered economic
features from the Roman period (shaft
well and pit), which contained only a
few fi nds, suggest that the territory lay
outside the densely inhabited residential
area of the vicus of the Albertfalva
auxiliary fort. Most probably various ag-
135