értekezés - edu.u-szeged.hu - Szegedi Tudományegyetem

nyelvhasználat kritériumának alkalmazására : „Két nyelv váltakozó használatának gyakorlatátkétnyelvűségnek, az ebben részt vevő egyént pedig kétnyelvűnek nevezzük.” (Weinreich, 1953,1 o.) A használat mellett új elemként jelenik meg a funkció Grosjean ismertmeghatározásában „A kétnyelvűség két (vagy több) nyelv rendszeres használata, kétnyelvűekpedig azok az emberek, akiknek mindennapi életük során szükségük van két (vagy több)nyelvre, s ezeket használják is.” (Grosjean, 1982, 51.o)A kétnyelvűséggel kapcsolatos definíciók gyakran nem a jelenség lényegét ragadjákmeg, hanem a (még mindig) normának tekintett egynyelvűséghez viszonyítják. A Skutnabb-Kangas (1984) összegzéséből ismert négy kritérium: a nyelvek elsajátításának ideje éssorrendje, a nyelvismeret szintje (kompetencia/felkészültség), a nyelvhasználat gyakorisága(funkció) és az attitűd alapján Göncz (1999, 94-95 o.) a következőképp foglalja össze azanyanyelv illetve a kétnyelvűség meghatározásait:Az elsajátítás ideje szerint: Az anyanyelv - az elsőnek elsajátított nyelv, az első tartóskapcsolat kommunikációs nyelve. A kétnyelvű személy - a családban kezdettől fogva kétnyelvet tanult meg; / kezdettől fogva párhuzamosan két nyelvet használt kommunikációseszközként.A nyelvismeret (kompetencia) szintje szerint: Az anyanyelv - a legjobban ismertnyelv. A kétnyelvű személy - két nyelvet teljesen birtokol, / két nyelvet egyformán ismer, /egy másik nyelven is kommunikál, / bizonyos fokig ismer és használ egy másik nyelvet, /kapcsolatba került egy másik nyelvvel is.A nyelvhasználat gyakorisága szerint: Az anyanyelv - a leggyakrabban használt nyelv.A kétnyelvű személy - felváltva használ vagy képes használni, különböző helyzetekben,szóban vagy írásban, két vagy több nyelvet saját elhatározása szerint vagy a közösségkövetelményeinek megfelelően.Az attitűd szerint: Az anyanyelv - az a nyelv, amellyel valaki azonosul, / amellyelvalakit mások mint anyanyelvi beszélőt azonosítanak. A kétnyelvű személy - magátkétnyelvűnek vallja és két nyelvvel – kultúrával azonosul; / mások kétnyelvűnek tartják.Hogy az azonosított kritériumok közül melyik lesz releváns egy adott beszélőközösségre nézve, az attól függ, hogy „milyen társadalomtörténeti háttere van a kétnyelvűségkialakulásának, esetenként a nyelvek funkcionális elkülönülésének az adott közösségben,illetve az, hogy milyen nyelvpolitikai és jogi környezetre vonatkozóan – de jure és de facto –beszélünk magáról a kétnyelvűségről”. (Sorbán, 2009, 125 o.)A definíciós nehézségek, amelyek a jelenség összetettségéből adódnak, továbbbonyolódnak, ha a különböző tudományok szempontjából vizsgáljuk a kétnyelvűséget. Utóbbi11