értekezés - edu.u-szeged.hu - Szegedi Tudományegyetem

Az anyanyelvű oktatási intézmények egyik fontos kérdése a többségi nyelv hatékonytanulása, mely kihat a tanulók további életútjára és a szülők tannyelv-választására. Az ukránnyelv megtanulásával kapcsolatos problémákat Beregszászi, Csernicskó és Orosz 2001-benmegjelent tanulmánya részletesen bemutatja. Románia magyarlakta vidékein, ahol a kétnyelvűlét szociokulturális háttere igen változatos képet mutat, a többségi nyelv tanulása is igenváltozatos problémákat vet fel (Tódor, 2005, 2009). Általános gond, hogy az államnemzetifelfogásból adódóan a jogegyenlőség alapja nem az anyanyelv, hanem a mindenki számárakötelező államnyelv, így paradox módon „maga az oktatási hatóság akadályozza a románnyelv hatékony oktatását” (Péntek, 2009, 79 o.). A többségi nyelv megtanulása nemnyelvpedagógiai kérdés, hanem inkább politikai.A gyerek nyelvi szocializációját, fejlődését jelentős mértékben befolyásolja a tannyelvmegváltoztatása az iskolaévek során. Főként kisebbségi közösségekben ismert jelenség, hogyaz elemi osztályok vagy az általános iskola elvégzése után a gyereket szülei a többségi nyelvűiskolába íratják át. Ezekben az esetekben az átirányító programok hatásai mutatkoznak meg.Mivel napjainkban az iskola a serdülőcsoportok legfontosabb szervezője (Vajda,1999/2001), közvetett módon az oktatás tannyelve kihat az iskolán kívüli nyelvhasználatra,így az iskolán kívüli tevékenységek nyelvére vagy az alakuló kortárscsoport kapcsolatokra,barátságokra. Nemcsak a nyelvhasználat szempontjából lényeges ez a kérdés, hanem azidentitás alakulásának is, ugyanis ebben az életkorban a szocializáció során azt is megtanuljaa fiatal, hogy „kikkel tartozik össze” (Szilágyi, 2004, 34 o.).Sorbán (2000) szerint a többségi tannyelvű iskola „a kisebbségi kulturálisviszonyrendszerből való kilépés egyik lépcsőfoka” (Sorbán, 2000, 169 o.) Ez az időszakkiemelt fontosságú a gyermek és fiatal nyelvi szocializációjában, mert ekkor alakulnak ki azanyanyelvnek azok a regiszterei, amelyeket nem spontán módon sajátítunk el másoktól,hanem a iskolába tanulunk az alapműveltség megszerzése közben (Szilágyi, 2004). Ha ezhiányos, ennek következményeként jelenik meg a nyelvi hiány.Nyelvi hiányról akkor beszélünk, amikor egy szó, egy kifejezés vagy regiszter nemrésze az egyén nyelvi kompetenciájának. Kisebbségi kétnyelvűségi helyzetben a nyelvi hiánytünetének tekinthető „a hezitálás is, továbbá a bizonytalanság, a lassúbb beszédtempó, akapkodó intonáció, mindezzel összefüggésben pedig az attitűd kedvezőtlen változása: az, hogya beszélő tehernek érzi anyanyelvét, az esélytelenséget kapcsolja össze vele, esetleg szégyelli.”(Péntek, 2004. 46 o) Ez a helyzet frusztrációt okoz, ami tovább szűkíti az anyanyelvhasználatának körét. A nyelvi hiány „szélsőséges változata, a nyelvcsere helyzetbenjelentkező nyelvleépülés.” (Lanstyák, 2000, 229 o.)46