értekezés - edu.u-szeged.hu - Szegedi Tudományegyetem

Ha a különböző intézménytípusban dolgozó kollégák válaszait hasonlítottuk össze, aztláthattuk, hogy a tagozatos iskolákban dolgozó pedagógusok válaszaiban bár dominál azelsajátítás ideje mint központi elem, de a válaszadók közel egyharmada választotta anyelvismeret szintjét, az egynegyede pedig a nyelvhasználat gyakoriságát. Ugyanakkorazoknak a pedagógusoknak, akik olyan intézményekben dolgoznak, ahol csak magyartannyelvű osztályok vagy csoportok vannak, több mint kétharmada az elsajátítás idejét tartottameghatározónak a kétnyelvűvé válás tekintetében.Ugyanez a változatos látásmód mutatkozik meg akkor is, amikor a pedagógusok aztbecsülik fel, hogy körülbelül hány kétnyelvű gyereket tanítanak (lásd 5.33. ábra). Ha akétnyelvűség funkcionális meghatározását vesszük alapul, miszerint „a kétnyelvűség két (vagytöbb) nyelv rendszeres használata, kétnyelvűek pedig azok az emberek, akiknek mindennapiéletük során szükségük van két (vagy több) nyelvre, s ezeket használják is” (Grosjean 1982.51 o.), egy domináns többségi környezetben élő kisebbség tagjai általában kétnyelvűeknektekinthetők.A megkérdezett pedagógusok megítélésében a következő kép rajzolódik ki: kétnyelvűelsősorban az a gyerek, aki vagy a családban, vagy igen korán, még óvodába lépés környékén,de még iskolába lépés előtt elsajátította az anyanyelvét és a környezet nyelvét.fakult. csoport vezetőtanároktanítók0-20%21-40%41-60%61-80%81-100%óvónők0% 20% 40% 60% 80% 100%5.33. ábra Kétnyelvű gyerekek az osztályban / csoportbanA kétnyelvűség hatásai a gyerek fejlődéséreA nyílt kérdésként megfogalmazott problémakörre a pedagógusok negyede nemválaszolt. A válaszolók döntő többsége az egynyelvű és a kétnyelvű gyerekekösszehasonlításán alapuló negatív hatásokat emelte ki. A pozitívnak tekinthető hatások közül131