értekezés - edu.u-szeged.hu - Szegedi Tudományegyetem

teljes egészére vonatkozik, amelynek során a változás a többséget és a kisebbséget is érinti(Skutnabb-Kangas, 1990).Nyelvcsere - nyelvmegőrzésA kétnyelvűség szociolingvisztikai kutatói elsősorban egy nyelvi közösség nyelvcserenyelvmegtartás,nyelvmegőrzés folyamatának különböző aspektusait vizsgálják. Instabilkétnyelvűségi helyzetben a közösségek a kétnyelvűségi helyzetből egy egynyelvű helyzetbekerülnek, ezt a folyamatot nevezzük nyelvcserének. A folyamat kezdetét jelzi, ha a közösségtagjai közül néhányan már nem az anyanyelvüket, hanem a másik nyelvet kezdik el használni,majd a folyamat végére a közösség minden tagja az „új” nyelvet beszéli. (Borbély, 2001).Nyelvcseréről a közösség szintjén beszélünk, ha az egyén szintjén, az egyén élete során áll beez a változás, nyelvvesztésről beszélünk (Bartha, 1999). A nyelvcserével ellentétes folyamat anyelvmegőrzés, mely mindazokat a törekvéseket jelenti, melyek a közösség nyelvének éskultúrájának fenntartására irányulnak. Bár ellentétes irányú folyamatok, a közösség életébeneltérő mértékben egyszerre vannak jelen (Fishman, 1966).A diglossziaA diglosszia (kettősnyelvűség) klasszikus értelmezése szerint olyan nyelvi helyzet,amelyben két, egymástól eltérő társadalmi funkciót betöltő nyelvváltozat egymás mellett élegy adott közösség egészében (Ferguson, 1959/2003, 354 o.). Megkülönböztet egyemelkedett változatot, melyet a beszélők többsége szebbnek, logikusabbnak, kifejezőbbnektart, (magasabb presztízsű), valamint egy közönséges változatot, mely inkább bensőséges(általában alacsonyabb presztízsű). Ez utóbbit általában otthon, kisgyermekként, elsőnyelvként sajátítják el, az emelkedett változat az iskolai tanítás eredménye. Fishman (2000)szerint a diglosszia valójában az egyéni bilingvizmus stabil, társadalmi szintű párja (Fishman,2000, 81 o.).2.4. A kétnyelvűség megítélésének alakulása a kutatások tükrébenMíg a XIX. század végén a kétnyelvűséget akár károsnak is tartották a gyermekkognitív fejlődése szempontjából, a múlt század közepére jellemző „semleges hatások”korszaka után ma egyre inkább a kétnyelvűség előnyeit igazolják a kutatások - Baker(1993/2006) eszerint három korszakot különböztet meg a kétnyelvűség- kutatásban.17