értekezés - edu.u-szeged.hu - Szegedi Tudományegyetem

Összegezve, a kétnyelvűség előnyei közül elsősorban a fokozott nyelvi érzékenységet,a fejlett metanyelvi tudatosságot, a divergens gondolkodás magas szintjét, a fejlettebbanalógiás gondolkodást, az olvasástanulás könnyebbségét, a kognitív flexibilitás magasabbszintjét, a fejlettebb figyelmi kontrollt valamint a demokratikusabb szemléletet emelik ki akutatók (Baker, 1993/2006; Jarovinszkij, 1994; Navracsics, 1999; Cummins, 2000; Bialystok ,2001; De Houwer, 2002; Kovács és Mahler, 2009b).2.5. A kétnyelvűséggel kapcsolatos kutatási irányzatok rövid áttekintéseAhhoz, hogy valaki kétnyelvűvé váljon, a természetesnek tartott első nyelv mellé(vagy azzal párhuzamosan) el kell sajátítania még (legalább) egy nyelvet. Ezt aszakirodalomban második nyelvnek nevezik. A kétnyelvűség kutatása így szorosankapcsolódik a második nyelv tanulásának tanulmányozásához. A kutatások több iránybólközelítik meg a kétnyelvűség sokrétű problematikáját, elsősorban pszichológusok,nyelvészek, szociológusok, antropológusok és biológusok kutatták, ezek eredményeithasznosítja a nyelvpedagógia.Az elmúlt század kétnyelvűséggel kapcsolatos kutatásait áttekintve Hakuta ésMcLaughlin (1996) öt szakaszt különít el. Az elsőt pszichometrikus szakasznak nevezték, ésaz 1920-as években kezdődött, amikor az új bevándorlók intellektuális szintjének mérésekérdéseket vetett fel a kényelvűséggel kapcsolatosan. Bár az akkori kutatások eredményeit aszámos módszertani hiányosság miatt nem tartjuk mérvadónak, az akkori kérdések ma is jelenvannak a kutatási kérdések között: biológiailag megalapozottak-e az emberi képességek;milyen kapcsolatban van a nyelv és az intelligencia. Az 1950-es évek végén új szakaszkezdődik, melyet a szerzőpáros idegennyelv- szakasznak nevez el. Ezekben a nyelvészet általuralt években született meg az összehasonlító elemzés, és indult útjának az audiolingvalisnyelvtanítási módszer. A 60-as években a nyelvészetben kirobbanó „forradalom” (Chomskymunkáit követően) változást hozott a gyermek nyelvtanulásának megértésében. Ezt azidőszakot nyelvelsajátítás szakasznak nevezték el, jellemzője, hogy a nyelvtanulás képességéta nyelv sajátosságának tekintették, és kérdésessé vált a nyelvtanulás képességénekkorfüggősége. Ugyanebben az időszakban indul a kanadai felzárkóztatónak nevezett szakasz,nevét pedig az angol anyanyelvű gyerekek számára kidogozott francia immerziósprogramokról kapta. Végül a 80-as évektől kezdődően a nyelvi kisebbségek szakasza, amikora migrációs folyamatok eredményeképpen egy újfajta szükséglet jelent meg a világ számos20