értekezés - edu.u-szeged.hu - Szegedi Tudományegyetem

nyelven is tanítják őket. Később vegyes csoportokban tanulnak, és az oktatás egyre inkábbmindkét nyelven folyik. A cél a két, illetve a többnyelvű állampolgárrá való nevelés, amelyrejó példák az „Európai iskolák”.A sikeres gyakorlatok alapján Skutnabb- Kangas (1998) nyolc elvet fogalmaz meg akétnyelvű oktatással kapcsolatosan, melyek szavatolják a magas szintű kétnyelvűségkialakulását mind a többségi, mind pedig a kisebbségi közösséghez tartozó gyerekek számára.Ezek az elvek a következők: azt a nyelvet kell támogatni, amely a legkevésbé valószínűenfejlődne magas formális szintre; a legtöbb kísérletben a gyerekek eleinte nyelvileg homogéncsoportokban tanulnak; minden gyereknek magas szinten kétnyelvűvé kell válnia, nem csak akisebbségi gyerekeknek; minden gyereknek egyenlőséget kell biztosítani az oktatás nyelvénekismerete és az anyanyelv státusa vonatkozásában; minden tanárnak két- vagy többnyelvűnekkell lennie; az idegen nyelveket a gyerekek anyanyelvének segítségével kell tanítani, tehát atanároknak beszélniük kell a gyerekek anyanyelvét; minden gyereknek kötelező tantárgykéntkell tanulnia mind az első, mind a második nyelvet minden évfolyamon, de megkülönböztetettmódon: anyanyelvként vagy második nyelvként; a gyerekek oktatásának valamelyszakaszában mindkét nyelvnek be kell töltenie az oktatás nyelvének szerepét, de a haladástmásképpen kell értelmezni a kisebbségi, mint a többségi gyerekek esetében.Az bemutatott tipológiák inkább az iskolai oktatás szintjére alkalmazhatók, nemtalálunk olyan tipológiákat, amelyek az iskola előtti szintet (bölcsődei, óvodai) a kétnyelvűségszempontjából elemezné. Valószínűleg ennek egyik oka, hogy általában igen eltérő képetmutatnak a kisgyermeket gondozó intézmények hálózatai akár szervezései, akár a vállaltfeladatok tekintetében. A korai kétnyelvűség kialakulása szempontjából fontos szerepetjátszanak a bölcsődék, óvodák, hiszen hatásuk az elsődleges nyelvi szocializációban ismegmutatkozhat. Az idegen nyelvek vonatkozásában óvodában az úgynevezett „szelídnyelvoktatást” javasolják, amely figyelembe veszi a gyermek életkori sajátosságait, és ennekmegfelelően az idegen nyelvvel a gyerekek életszerű helyzetekben, az óvodai életbe integráltmódon ismerkednek meg (Morvai és Poór, 2006).A korai nyelvelsajátítás elsődleges célja a kezdeti pozitív attitűd és a motivációkialakítása, a későbbi nyelvtanulás megalapozása. Ezek az óvodák az immerziós oktatásiprogramok mintájára olyan környezetet próbálnak kialakítani, ahol a gyerek „megmártózik” acélnyelvi környezetben. Wode (2000) szerint ez az „elmerülés” sokkal eredményesebb lehet,mint egy tanulási egységekre bontott tanfolyam, főleg akkor, ha a gyereknek nincs kapcsolataaz adott nyelvvel az intézményen kívül.43