értekezés - edu.u-szeged.hu - Szegedi Tudományegyetem

A kétnyelvűség kiterjedése szerintKiterjedése szerint beszélhetünk kétoldali (bilaterális) és egyoldalú (unilaterális)közösségi kétnyelvűségről (Kiss, 1994). Kétoldalú a kétnyelvűség, ha az együtt élő eltérőnyelvet beszélő közösségek kölcsönösen elsajátítják egymás nyelvét, ebben az esetben egyiknyelv sem domináns a közösségben, státusuk, presztízsük is hasonló. Egyoldalú akétnyelvűség, ha csak az egyik közösség sajátítja el a másik nyelvét, ennek jellemző példájaaz államnyelvi többség és a nyelvi kisebbség viszonya.A közösség viszonyulása szerintHa a közösség viszonyulását tekintjük kritériumnak, megkülönböztetünk hozzáadó(additív) valamint a felcserélő (szubtraktív) kétnyelvűséget (Lambert, 1972) Hozzáadókétnyelvűségi helyzetben az etnikailag heterogén környezet nemzetiségeit, nyelveit éskultúráit egyformán értékelik, státusuk azonosnak tekinthető. Ilyen környezetben a nyelvekelsajátítása és tanulása egyformán vonzó cél. Felcserélő kétnyelvűségről olyan helyzetbenbeszélünk, amikor a környezet az egyik etnikumot, nyelvet és kultúrát előnyben részesíti amásikkal / többivel szemben, így gyakori az alacsonyabb státusú nyelv felcserélése afelértékelt nyelvvel. Ez a kritérium az egyéni kétnyelvűség vizsgálatában is alkalmazható,mivel a közösség viszonyulása kihathat az egyéni fejlődésre is: a hozzáadó kétnyelvűségkognitív előnyt jelent az egyén számára, míg a felcserélő kognitív hátrányt.A nyelvek funkcionális elkülönülése szerintAszerint, hogy mennyire különülnek el funkcionálisan a nyelvek, stabil vagy instabil(átmeneti) kétnyelvűségről beszélhetünk (Fishman, 1968; Gal, 1979). A stabil kétnyelvűközösségek esetében a nyelvek funkcionálisan jól elkülönülnek, ezért a közösség jobbanmegőrzi ezeket. A stabil kétnyelvűség jelensége általában csak megszorításokkal, bizonyosnyelvi párokra és földrajzi területekre vonatkoztatható. Sokkal gyakoribb az instabilkétnyelvűség, amely olyan közösségekre jellemző, ahol a nyelvek használata nem különül elegymástól, hanem átfedi egymást, ebből adódóan a közösségek fokozatosan a saját nyelvükhasználatáról áttérnek egy másik (általában a többségi) nyelv használatára.13