értekezés - edu.u-szeged.hu - Szegedi Tudományegyetem

a következő jellemző válaszokat fogalmazták meg a pedagógus: a kétnyelvű gyerekkönnyebben tanul új nyelveket, ha mindkét nyelvet ismeri több információforrás állrendelkezésére, legalább két kultúrát képes belülről megismerni, több esélye lesz amunkaerőpiacon, nagyobb toleranciát mutat a másság iránt és könnyebben alkalmazkodik,magabiztosabb, mert könnyebben kommunikál a többi csoporttárssal. Az elmúlt évekbenszámos kutatási eredmény hangsúlyozta a kétnyelvűség pozitív hatását a kognitív fejlődésre.Ezek közül elsősorban a fokozott nyelvi érzékenységet, a fejlett metanyelvi tudatosságot, adivergens gondolkodás magas szintjét, a fejlettebb analógiás gondolkodást, az olvasástanuláskönnyebbségét, a kognitív flexibilitás magasabb szintjét, a fejlettebb figyelmi kontrolltvalamint a demokratikusabb szemléletet emelik ki a kutatók (Baker 1993/2006; Jarovinszkij1994; Navracsics 1999; Cummins 2000; Bialystok 2001; De Houwer 2002; Kovács és Mahler2009). A válaszokból kiolvasható nézetrendszerekbe elsősorban a köztudatba már beépültismeretek jelentek meg, az újabb kutatási eredmények, főként a kognitív fejlődésre kifejtettpozitívumok nem kerültek említésre.Ami a negatívumokat illeti, a pedagógusok főként a kevertnyelvűséget, akétfélnyelvűséget, a kiejtésbeli hibákat, a szegényesebb szókincset, a fogalmazásinehézségeket, az idegennek hangzó fordításokat valamint a mindkét kultúra felületesismeretét és a az esetleges későbbi identitászavarokat említik. A felsorolt negatívumok közülvannak olyanok, amelyek nem feltétlenül a kétnyelvűségből adódnak, de ennek a számlájárais írhatók (pl. szegényesebb szókincs, fogalmazási nehézségek).Kétnyelvűségből adódó gondok az oktató-nevelő munkábanAz egynyelvű gyerekek oktatására berendezkedett iskolában a nyelvi sokszínűségkezelésére nincsenek általános receptek, a pedagógusok munkájuk során több akadálybaütköznek. A válaszadó pedagógusok szerint az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogyfőként az óvodai csoportok szintjén, de egyre gyakrabban az elemi osztályok szintjén isszükséges a nyelvismeret szempontjából történő differenciálás – jelzik a megkérdezettóvónők, tanítók; a pedagógusnak pedig ismernie kell mindkét nyelven a megfelelőszaknyelvet, s így lassabban folyik a munka, kevesebb a hatékony tanítási-tanulási idő. Ezek agyakran megfogalmazott nehézségek azt jelzik, hogy az óvodapedagógusok inkább a nagyobbkorosztályok számára kidolgozott formális oktatási programok mintájára igyekeznekkialakítani a gyerekek kétnyelvűségét, ami gyakran inkább egyfajta kéttannyelvű oktatásifolyamathoz vezet. Ebben minden információt mindkét nyelven elmondanak, és a gyerekek,ha mindkét nyelven megkapnak minden információt, kevésbé lesznek motiváltak a másik132