âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...

More documents

Recommendations

Info

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest KOTASZEK HEDVIG FÁTYOLOS, SZÉP NEVETÉSEDÉRT… Érzések kapzsi arca nézett felém Szobám ködrácsain át. És szállt a füst, egyre lejjebb szállt. Szememben ott nevetett minden nevetésed, És hajamban, hajad illata lengett Mint bús rácsokon leng az ember. Éreztem, szimfónia zeng minden ujjamban.. És nem tudtam, hogy kint a fény zenél, Míg itt bent dobol a köd. Nem ismertelek, mert nem ismerlek soha Ha kibújsz fátyolos pilláim alól, Egy boldog könnycsepp mosolyért, És válladon komoran táncol Egy szebb énélet mosolyom A kacagó ismeretlenért. Elbújtam vizes párnáid alá, Könnyes életlátásodba rejtve.. És boldog voltam, boldog volt a gyermek. ...de mellemre nehezedtek a rémek ! Jaj egy kéztıl, csak egy kéztıl féltem, Hogy nyirkos halott kéz szorít, Hozzám ér és összeomlik minden. Féltem, leejted válladról a szívem. SÓHAJOM RINGATÓ Kis virágom szép kicsi fiam Szól az álom már ide suhan Hunyd le rögtön szép kicsi szemed hallgat a homály Kis szobánkban átölel Mamád Szól az ének suttog a mese Álmodj szépet DE ELMONDHATOM-E? Elmondanám... ugye tudod? ugye várod? de hisz már tudod, hogy mit mondanék. – Talán nem is szólnék.– Ijedt, félszeg Várássál indulnék feléd mikor hajnal védi a kora lombokat. – Talán nem is mennék.– Eléd futnak könnyő léptő hajnalok tiltott csodák, mert hajnalba rakja át örök álmaim az este... SZOMORÚ Szerelembe szédültél vele, hullottál a mélységes fekete márványos éjbe. Most szomorúan térdelek érted, mert imámat kérted. Hull az éjfél hópihe remeg Künn az éjben 100
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest BARÁTH LAJOS (lejegyezte) [mesemondó: ifj. Baráth Lajos] KATONATÖRTÉNETEK Mi is, mint a mesében a három fiú, igaz nem világgá mentünk, hanem "a hadak útján,, indultunk" szerencsét próbálni". Mentünk, mendegéltünk, amíg egyszer csak, hogy hogy nem angyalbırbe bújtattak bennünket. Én voltam a legidısebb, fivéreimmel összesen 1277 nappalt és éjszakát szolgáltuk a Magyar Néphadsereg illetve a Magyar Hadsereg alakulataiban a „dolgozó népet”, majd a legkisebb fiú már a Magyar Köztársaságot Családias, jóíző, „kerek asztal” beszélgetések alkalmával elıkerülnek a ma már élményszámba menı, csak a szépre emlékezı katonasztorik, amelyekbıl kiderül, hogy az aktuális nehézségek ellenére az angyalbırben jól éreztük magunkat. Gondolok itt az alapkiképzéseken elıfordult szokatlan eseményekre. Az adottság és az alkat kérdésének, a beilleszkedés hiánya problémák sorozatát zúdíthatta szegény újonctárs nyakába, amelyet aztán le nem moshatott róla az idı múlása sem. Jómagam a Szegedi Zalka Máté Laktanya mőszaki dandárjának utász zászlóaljáig mendegéltem, s itt hozott össze sorsom „Svejkkel”, a „derék katonával”, aki bármennyire is akarta uralni kezéneklábának mozgását, az mindig ellenkezıképpen sikeredett. Ez a „svejkes” alkat jellemezte „katonás” öltözékét is. Zubbonyának gombjai rendre eltévedtek, bakancsának főzıje sem talált meg minden lyukat, nem volt trehány, csak hát nem bakának született. Ilyen, hogy harckészültség, menetfelszerelés, nem szerepelt elıéletének szókészletében. S most mindezek rázúdultak, nemigen tudott barátságot kötni velük. Egy aknatelepítési gyakorlat során addig kúszott jobb és bal kezében aknái társaságában, amíg hogy hogy nem az „ellenség” között találta magát. Balsorsa úgy hozta, hogy az a zsinór, ami az utána igyekvı bajtársához rögzítette, s mellyel a parancsokat kapta, elszakadt. A fenyítés sem maradhatott el, belsı munkára kötelezték a körletben. Ez a fıtörzs-zászlós pátyolgatásának, öltöztetésének árnyalatait igényelte, ugyanis a fıtisztet terjedelmes pocakja gátolta sokféle olyasmiben, amit csak hathatós külsı segítséggel tudott megoldani. Róbert öcsém, a középsı fiú az orosházi határırség biharugrai ırsén találkozott az akkori viszonyok megpróbáltatásaival. Több száz kilométeren védték „életük árán” is a hazánk határainak sérthetetlenségét. Nem volt valami rózsás akkoriban a magyar-román határon járırszolgálatot teljesíteni a kiskatonának, érthetetlen módon egy szál magában. Akkor, amikor határsértık özöne árasztotta el a keleti végeket (ma is gondok vannak ), nem kívánt „vendégek” fogadásához az adott pillanat, a lélekjelenlét, az esetleges bátorság és helyzetfelismerés szükségeltetett. Így volt ez akkor is , amikor több gyanús személyt kellett „fektetni”, semlegesíteni addig, amíg a riadó csoport (RICS) meg nem érkezett. 101
Page 1 and 2:
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 3 and 4:
Page 5 and 6:
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50: AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 99: AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIR
Page 151 and 152:
Page 153 and 154:
Page 155 and 156:
Page 157 and 158:
Page 159 and 160:
Page 161 and 162:
Page 163 and 164:
Page 165 and 166:
Page 167 and 168:
Page 169 and 170:
Page 171 and 172:
Page 173 and 174:
Page 175 and 176:
Page 177 and 178:
Page 179 and 180:
Page 181 and 182:
Page 183 and 184:
Page 185 and 186:
Page 187 and 188:
Page 189 and 190:
Page 191 and 192:
Page 193 and 194:
show all

âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?

âHa a civilizÃ¡lt embert â vagyis azt, aki vÃ©dve van veszÃ©lyektÅl Ã©s ...