âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
MAGYAR MAGDA<br />
ÉJI MESE<br />
Benézett hozzám a hold.<br />
Ágyam szélén ülve<br />
Altató mesét susog.<br />
Csöpp mosollyal arcomon<br />
Csendben hallgatom szavát,<br />
Ámulón figyelem ıt<br />
Mint kisgyermek a csodát.<br />
Csillag dolgát mondja el<br />
Mely az égrıl épp lehullt,<br />
Mint a könyv az ágyamról<br />
Mi korábban rám borult.<br />
KÖRBETARTOZÁS<br />
Tartozom az egész világnak<br />
mert a sors<br />
tartozik nekem<br />
Sem az élet<br />
sem Fortuna<br />
nem kegyes velem.<br />
Számlát<br />
– kár benyújtani<br />
mert neki is<br />
tartozik val<strong>aki</strong><br />
Nézem a felhın át mosolygó<br />
kéklı eget,<br />
Békítı varázsa nyújt felém<br />
erıs kezet.<br />
SZÁNTÁS<br />
Kicsiny igás ballag a barázdán,<br />
Omlik a rög verejtéke árán.<br />
Vetett bársony ággyá ereje simítja.<br />
Csendben lépdel az ember mögötte,<br />
Csak legyet hajt az ostor fölötte.<br />
Izzó déli órán a szellı se’ rebben.<br />
Vágyva gondolnak egy korty italra,<br />
Mezsgye szélén fa alatt falatra.<br />
Két kitartás érlel télire kenyeret.<br />
AZÉRT…<br />
Csöndes békével nézek a holnap elé.<br />
Nem főt már ifjúi lelkesedés<br />
mikor a holnap is kevés.<br />
Mindhiába kacsint rám a kölyökképő<br />
perc…<br />
karöltve az órával ballagok.<br />
MENEKÜLÉS<br />
Kínzó magányom átölel,<br />
gond bútoroz körültem egyre<br />
több szobát.<br />
Csitítani szívem viharát<br />
takaróul magamra húzom<br />
az éjszakát.<br />
FÉNYSUGÁR<br />
Fásult fáradtság önti el a testem,<br />
belenyugszom.<br />
Sem kedvem sem erım a léttel<br />
hadakoznom.<br />
Pányvához kötött kutya-bánatú<br />
bús a lelkem,<br />
Nem látom, a világot ma épp<br />
miért szeressem.<br />
ÉJI ÚT<br />
Levágott fő illatától<br />
terhes park útjain ballagok.<br />
Érintésed múltjába merülök el…<br />
Tovatőnı suhanásként<br />
érnek a napok bennem,<br />
mint szálló felleg a rét felett –<br />
Kezembıl csorognak az idı vércseppjei<br />
(csak a harangzúgás kísér!)<br />
lassan elérem a holnapot.<br />
Fakón állnak fölöttem a csillagok<br />
mindent belep a harmat.<br />
163
Change language