„Ha a civilizált embert — vagyis azt, aki védve van veszélyektől és ...

AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest
TÖRÖK ISTVÁN
EMBERI LÉLEK
Remegve viseljük a kritikát,
De rendesen kimőveltük az intrikát.
Emberek vagyunk, ameddig csak élünk,
Kevesebbet adunk, mert önzıvé tett létünk.
Örülünk a szépnek, a jónak, a kellemesnek,
Körülöttünk legfıképp a józan szellemesnek.
Hazudunk egymásnak, de magunknak is rendre,
Tudjuk a másikat zaklatni, megy ez
menetrendre.
Nem okulunk a más bajából sem egyre,
De megfutamodunk az igazságtól remegve.
Ellenben próbáljuk megidézni gyızelmünket,
Elfedni órákra lelki bajainkat s gyötrelmünket.
De ha vajmi baj történik életünkben,
Mivel ez is törvényszerő végzetünkben,
Bevezetjük a sértést, késıbb a megalázást,
És a már oly jól ismert önvédelmi alapállást.
Irigyek vagyunk s arcátlanul utálatosak,
Nemigen akarjuk felvállalni a kudarcokat.
Ha kell, akkor az ellenséggel is lepaktálunk,
Még, ha kevéske semmiségre lesz is kilátásunk.
Nehezen tudjuk feldolgozni az ellenvéleményt,
Ellenben formálunk a másikról azonnal
véleményt.
Még a legjobb barátainkban is ellenséget
keressünk,
Holott, csak hibáit kellene együttesen
megszüntetnünk.
Egoizmusunk meg nem ismer örök határokat,
Mára szinte kiirtottuk a Földön a vadállatokat.
Semmit sem bízunk a kiszámíthatatlan
véletlenre,
Beállítjuk magunk a Tejútban halhatatlan
egyetlenre.
A földöntúli életrıl, pedig sajátosan azt
skandáljuk,
Mennyországba jutunk, ha bőneinket alázatosan
megbánjuk.
Pedig jobban tennénk, ha esetenként
önértékelést is végeznénk,
Lelkünket nap-mint nap szerénységgel,
kedvességgel feltöltenénk.
HÁPIKA
Hápika a kiskacsa,
Sárgás-pihés falatka,
Elkóborolt otthonról,
Tóhoz ért a kalandor.
Vízbe ugrott, beúszott,
Gondtalanul lubickolt.
Ám a harcsa meglátta,
De jó falat lesz mára.
Szegény pici Hápika,
Gyerünk! Irány a partra!
Szárnyával is csapkodott,
Szerencsére kijutott.
Harcsa koma eltolta,
Üres maradt a gyomra.
Hápi, pedig megélte,
Hogy tóban a veszélye.
RÓKA RUDI
Róka Rudi ravaszdi,
Tyúkot akart ragadni.
Ám a Puli meglátta,
Uzsgyi, futott utána.
Ám a róka ravasz volt,
Rekettyésbe beiszkolt.
A kutyus is beszaladt,
De bundája beakadt.
Rudi kúszva, lapulva,
úgy szaladt elinalva.
Bár a Pulit befőzte,
Az a lopót előzte.
110