âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
âHa a civilizált embert â vagyis azt, aki védve van veszélyektÅl és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AKIOSZ KÖZPONTI KRISTÁLY FOLYÓIRAT 2009. XX. évfolyam 3-4. szám, Budapest<br />
BENCS GIZI<br />
ÁLMATLAN ÉJSZAKA<br />
Töprengve tőnıdök, hosszú éjszakákon…<br />
Ám magyarázatát, sehogy sem találom<br />
mi lehet e tőz? – ami hozzád őz –<br />
Bár arcod sosem láttam,<br />
mégis karjaidba vágytam…<br />
Titkos kötelék az, mi Veled összefőz.<br />
Három éjszakában, az éteri csodában<br />
hittem, egy csalóka álomvilágban, –<br />
mit hangod, fülembe suttogva betőz –<br />
Elhittem a mesét, melyet oly kedvesen mondtál,<br />
könnyezve hallgattam, ahogy dalra fakadtál…<br />
S csak égett, lobogott bennem a tőz!<br />
Vágyaim csapongva, egyre messzebb szállnak,<br />
sóhajim szárnyán, mindig nálad járnak…<br />
Hiába vagy távol, a szál összefőz!<br />
Bogozni próbálom a képzelt világom,<br />
ám nem enged a csomó; csak összekuszálom.<br />
S lassan, mint pókháló, befőz.<br />
Dereng már a hajnal. Ma vajon mi vár rám?<br />
Magammal beszélek –, bár hangod hallanám…<br />
S a felkelı nap aranysugara, szobámba betőz.<br />
s kicsordult könnyemet itta a szám,<br />
mikor suttogva kimondtam Nevedet.<br />
S Te, eltőntél a messzeségben...<br />
Talán nem is gondolsz többé rám...<br />
Én meg magamnak, majd elmesélem:<br />
„Volt egyszer egy Bandikám!”<br />
HA KÉRDEZNÉL<br />
Ha most megkérdeznéd<br />
tılem, hogy vagyok,<br />
Kacagva válaszolnék;<br />
„Kösz' telnek a napok”.<br />
S elfordulnék csendesen,<br />
ne lásd, hogy könnyezem.<br />
Ha <strong>azt</strong> kérdeznéd,<br />
mit érzek szívemen,<br />
szólni nem tudnék –<br />
mert fojt az érzelem;<br />
csak bámulnék a semmibe,<br />
ne lássa könnyem senki se.<br />
S ha <strong>azt</strong> kérdeznéd<br />
Mi bántja lelkemet,<br />
Feléd fordulnék –<br />
lásd, könnyes szememet!<br />
Tükrében ott ül lelkem,<br />
siratja épp' a szerelmem<br />
EGYSZER VOLT...<br />
Annyi mindent szerettem volna<br />
elmondani még, Neked!<br />
Ám, gyorsan elmúlt a „titkos óra”,<br />
s a búcsúzás elérkezett...<br />
Lopott boldogság mit adtál,<br />
mégis egekig szálltam Veled!<br />
S ahogy jöttél, úgy itt is hagytál...<br />
Meg sem rezdült két szemed.<br />
Elköszöntünk, mint két jó barát...<br />
Meg sem csókoltad égı ajkamat!<br />
Arcodon, zavart mosoly suhant át,<br />
ahogy megérintetted arcomat.<br />
MÉG NE<br />
Ne engedd még el a kezem!<br />
Hisz látod, beléd kapaszkodok…<br />
Maradj még egy kicsit velem!<br />
Nélküled, oly gyenge vagyok.<br />
Kérlek, segíts talpra állnom!<br />
Hisz már oly rövid az élet...<br />
Segítsd megırizni álmom! –<br />
melyben álmodtalak Téged.<br />
Ne engedd, hogy elveszítsem<br />
a sok ábrándos szép éjszakám!..<br />
Még egy kicsit, maradj nekem!<br />
Nélküled, elveszek Bandikám!<br />
Csak néztem utánad némán,<br />
amint a távolból integet kezed,<br />
80
Change language